Egy érdekes cikk 1982.-ből.

Gombok bársonyban
a viaszosvászon gombfocipálya — Cs. Karcsi cim- borúm tulajdona — maga volt a tökély. Kareszéit ajtaja előtt, a függőfolyosó kövén térdepelve vívtuk ádáz csatáinkat. Honvéd—Kinizsi, Vörös Lobogó —Bp. Dózsa !! Pöcköltünk az elzsibbadáson, a körömrepedésen túl, az ötévesek túlcsorduló (gomb)foci- szeretetével.
Házimúzeumom féltve őrzött ereklyéje egy kicsiny bársonyzacskó. Benne hét gépkészítette gombjátékos. Az otthon barkácsolt „kézműipari” darabokat felváltó kultúrtörténeti példányok. A honi képesgombfoci-gyár- tás úttörői. A hajdani Vörös Lobogó mementói. Zakariás, Kovács I, Kovács II, Hidegkúti, Lantos, Palotás és Kárász. Négyen, Geller, Börzsei, Sándor és Szolnok elkallódlak a negyedszázados kavargásban. Alkalmasint iátékügyben megbízhatatlan unokatestvéreim jóvoltából. De „ők" heten — a bársonyzacsak rejtekén — vigyázzák egy iovarebbent kor varázsos hangulatát.
Tudva tudom, hogy az öncélú nosztalgiázás, a gondolán és emocionális kiüresedettség hordozója! De megélhető-e tudatosan a jelen valósága és előrenézhetünk-e az értékpusztulás, a tradícióhalódás számbavétele nélkül?
/ !írtamban-keltemben újabban minden trafikba, bazárba, játékboltba bekukkantok. Gombfocit keresek — mindhiába. Többhetes kutatás után — pontosan a tizenötödik helyen — egy belvárosi maszek Souvenir üzletében meglelem. Csillogó csecsebecsék dömpingjében alázatosan meghúzódva a kirakat zugában. A műanyag tasakokban a húsz évvel ezelőtti Real Madrid, a tízesztendős Feyenoord. Magyar viszonylatban három év a lemaradás. Munoz, Zaragga, Marshall, Grafland, Kindwall, Mouljin — vajon mit mondanak ezek a nevek az ifjabb évjáratbelieknek? Alkalmasint édeskeveset. A készlet korszerűsítése nem lenne boszorkányság, csakhogy napjainkban az apák (és nem a fiuk) az első számú gombfocivásárlók. Ajándékozás örve alatt veszik, mint a villanyvasutat. Állítólag csemetéiknek, de remegve várják, hogy ők maguk is játszhassanak!
A hús-vér futballistákat plasztikusan megjelenítő képes gombfoci szórványjelenséggé csökkent. Nem slágercikk többé Budapesten sem, országos terítése pedig egyenesen tréfaszámba menne. Hiába, a gazdaságosság törvényei vasból, az érzelmek üvegből gyártódnak. Egy fokozottan piacra irányuló gazdaságban a kínálat rugalmasan követi a keresletet. A gyártók, a forgalmazók sietősen paktumot kötnek a valósággal, mégha maguk is szenvedélyesen pöckölgettek — anno. A divatot diktálhatja a Saint Laurent, a Dior, a Chanel cég, de a játéküzletek, a bazárok aligha. Célszerűbb piacképes termékekkel előrukkolni a gyermekkor em- lékkacatjaiban való lurkálás helyett. Lego, bűvös kocka, elektronikus és mágneses társasjátékok apasztják a bukszákat. Ugyanakkor egy csapat gomb egységára 20 forint. Negyedszázada öt forinttal drágábban mérték! Az általános árszintemelkedés közepette a gombfoci látványos értékcsökkenése nem kizárólag önmagáért beszél!
A vevőszolgálat, a TRIAL játékosztálya, a KIOSZ oktatási és tájékoztató főosztálya, a MÜTEX szövetkezet, a kisiparosok játékvóleményezö bizottságának vezetője, végül a monopolhelyzetben lévő gyártó, a fröccsöntő kisiparos voltak a telefon-körkapcsolás állomásai. Az ellentmondó vélemények szövevényéből gyászjelentést silabizáltam ki. „Meghalt ez a dolog”. Mármint a gombozás. Nagykereskedelmi forgalmazásban nincsen képes gomb! Az őseredeti — kifinomult játékra alkalmatlan — plasztik félgömb is alkalmi cikk csupán. A leapadt keresletet a kisipar tetszése szerint ellátja, jóllehet a maszekot sem hevíti a gombfoci gondolata. Kész csőd lenne nagy kapacitást ráállítani gyártására, hiszen a termék keresleténél csak egységnyi haszna kisebb. •
rnlillant a varázs, a gombozás polgárjogot vesz- fij tett. Napjaink gyerkőcének nem térül meg földöntúli gyönyörűségben a center oldalának megcsiszolása, egy szupercsapat összeverbuválása, a manuális ügyesség kifejlesztése, a 20 forintnyi beruházás. Pedig a gombozó srác edző, szertáros, játékos, szurkoló, szpíker, krónikás egy személyben. Filléres áron, az igazi játék atmoszféráját felidézve, a lehető legközvetlenebb módon azonosulhat a labdarúgással, megvallhatja olthatatlan fociszerelmét. Ha él benne az azonosulás vágya és a vallomástétel készsége!
Hiszen nem a műanyag karikákban tárgyiasuló játék a hangsúlyos mozzanat, hanem az igazi futball visszahatása a gombfocira. A kettő kapcsolatának erőssége, mélysége. Az a már-már pénzhelyettesítő szerep, amelyeket a gombozás — a labdarúgás tündöklése folytán — betölthetett a gyermektársadalomban. Az a súly, amely mázsásról grammos nagyságrendűre csökkent — a labdarúgás vonzásának csökkenésével.
A bársonyzacskó nyugdíjában becsülettel kiszolgált, körömlakkal, kátránnyal ragasztott veteránok álmodnak a pálya zöld viaszosvásznáról...