Bizony belekötnek.

A Cosalf által belinkelt irományban van egy bizonyos Paschen görbe levegőre.

Abból kiderül, hogy az átütési szilárdság 100 Pa nyomás környékén éri el a minimumát nagyjából 300 Volt/cm értékkel.

Ezen nyomásérték fölött lineáris jelleggel növekszik, normál légköri nyomáson kb az emlegetett 30 kV/cm értéket éri el, fölötte tovább nő.

A minimum alatt meg csak egy rövid szakasz van ábrázolva, de más ábrákat is megnézve durva tempóban növekedni kezd az átütési szilárdság, bár ezt a részt már kevésbé szeretik precízen ábrázolni.

Vagyis a tökéletes vákuumot valamelyest megközelítő légritikított tér (ritkított levegő) átütési szilárdsága rendkívül nagy, mert benne az elektronok nem találnak olyan anyagrészecskéket, amit ionizálni tudnának.

Vagyis az emlegetett érték a normál légköri nyomású levegőre vonatkozik, vákuumra semmiképpen.

A pára tekintetében is jogos lehet a kritika. Gondolom arról van szó, hogy a vízmolekulák ionizálásához jóval több energia kell, mint a levegőt alkotó gázmolekulákéhoz. A vízhez azért kapcsolódik a vezetőképesség fogalma, mert jellemzően vannak benne a vízmolekuláktól eltérő ionok. A pára éppen abban jeleskedik, hogy az ilyen ionos vizet hagyja ott az ionokkal együtt, mikor keletkezik.