A szerencsében én sem nagyon hiszek, de amilyen szerencsétlen dolgokat látni, hát valahogy egyensúlyba kell néha hozni a világmindenséget :)

 

A legutóbbi Polo, aminek a szűrőkosarába belefagyott a kondenzvíz.  Ha a kollega, nem szedi le gyorsan a kartert, vagy korábban behozzuk a műhelybe, ahol kiolvad, esetleg lesz pár melegebb nap, míg javításra várt, soha nem derül ki miért nem volt olajnyomása.

Ez nem jutott volna eszembe, legfeljebb összeesküvés elmélet gyártás közben (sem).

 

Persze a javítás közel sem volt zökkenő menetes, hiába csiszoltam fel a csapot, a 4-es csésze lehúzásával megállt a főtengely. Forgattuk kézzel, forgattuk öninítóval. Felkente az új csapágyat is 10 fordulat alatt.

Kezdjük előlről. Mégis csak deformálódott valami.

 

Érintőre húzva, kopoktatva, majd kalapálva a csészét,10x szétszedve, 10x kimosva végül is összeraktuk egy jóképű használt csapággyal. Lesz, ami lesz. Szorult, de azért forgatható volt a főtengely.

 

Vagy besül és akkor blokk csere, vagy ha lesz olajnyomás talán megússza.

Elég kritikus volt az az egy másodperc míg felkapta az olajat. Gondoltam addig forgatom önindítóval, míg fel nem épül a nyomás.

Ez nem jött össze, hallhatóan pár másodperc után már nehezebben forgatta.

Jó, itt a vége elkúrtunk rá egy csomó időt, némi pénzt, rosszabb a helyzet, mint aminek látszott, lehet megint magyarázkodni, hogy mégis blokkcsere...

 

Beindítottam, de már láttam magam előtt, hogy megáll mint a szög, kitoljuk és ott rohadjon meg.

 

Nem így történt, valami csoda folytán nem állt meg, sőt, ellenállás nélkül jól forgatható a főtengely, az önindító is vidáman tekri. Járt pár órát, át lett adva azzal, hogy ha túléli az első pár száz km-t, akkor már rendben lesz.