Ha valaki életkorából, vagy érdeklődéséből kifolyólag rendelkezik némi digitális alapismerettel, és ott van a popsija alatt egy korszerű vontatójármű, ráadásul még a keze ügyébe is tesznek egy látványosan működő ETCS (L2)-t, az nagyon élvezni és szeretni fogja, mert az oktatáson elmondtak neki sok szépet és jót, a berendezés pedig menet közben többé-kevésbé úgy működik, amire felkészítették.

Aztán ha az illető esetleg kicsit jobban belemélyed, esetleg kísérletezik, rájön, hogy a rendszer távolról sem tudja azt, és olyan biztossággal, mint amit elméletileg tudnia illene.

És aztán, akinek nem csak annyi a dolga vele, hogy az akku be után bepötyögje a kijelzőn a vonatadatokat, hanem minden más feladat elvégzése ahhoz, hogy a végfelhasználónak csak ennyi dolga legyen, na, hát azok jogosan tartózkodnak az örömódáktól. A gyártók saját dokumentációja sokszor hiányos vagy konkrétan szöges ellentéte a tényleges működésnek. Nem részletezném, mert nagyon sokat lehetne írni róla, de a nemzeti értékek, különféle gyártók, eltérő logika mentén elérni kívánt hasonló célok összehangolása bizony igen komoly feladat. Az alapokig kellene visszanyúlni és konkretizálni, szabványban rögzíteni bizonyos dolgokat, hogy ebből az egészből egy biztonságos és megbízható rendszer legyen. Mert most nem több, mint egy látványos fejlesztés egy vonatszimulátorhoz: "Nem igazán értek hozzá, csak kimásoltam a kódot innen meg onnan, és most nagyjából úgy viselkedik, ahogy szeretném. Amit meg nem tudok, oda betettem egy kényszerfékezést, biztos ami biztos."