Reméljük nem akad ki a kazánhőmérő.

A füst két okból néz ki szépen, amikor hevesen ég a tűz. Ebből csak az egyik, hogy ilyenkor jobb lehet az égési hatásfok.

A másik, hogy mivel melegebben távozik a füst a kéményből, ezért csak akkor kezd kondenzálódni, mikor már némileg szétoszlott, így optikailag kevésbé látványos a kibocsátás. A szín persze egy másik fontos kérdés. Ha kondenzálódva fehér akkor nincs baj, az a vízpára, minél inkább szürkébe feketébe hajlik annál rosszabb a helyzet, annál több benne a korom.

Persze ez utóbbi is csalóka tud lenni, mert a fénytöréstől/ a rátekintés szögétől is függ mit látunk.

A melegen és nagy tömegárammal távozó füst a hőveszteségen kívül azért sem szerencsés, mert bár kevésbé látszik, de több szálló port és szennyezőanyagot tud kijuttatni, mint egy lassan áramló a szennyeződés jelentős részét a kéményben lerakó hűvösebb.

Valójában akkor füstölnek szépen a kályhák, ha az égéstérben elég meleg van és a jól éghető, megfelelő minőségű, előmelegedett faanyag éppen megfelelő mennyiségű levegőt kap. Ez kellően előmelegített tűztérnél kevésbé heves égésnél is fenn tud állni, viszont a tűztérbe helyezett nálad is alkalmazott víztér esetében a tűztér falazata a víztér felől soha nem tud igazán felmelegedni, hiszen a 100 fok alatti víz a tűztér oldalait "langyosan" tartja (minél inkább 100 fok alatt van annál langyosabb). Ezért is valószínű, hogy az építő igyekezett csak a falazat felé rakni ott ugyanis hátrányai mellett legalább megvédi a falat a hőtől. Ebből a konstrukcióból valószínűleg nem lesz könnyű kompromisszummentesen jó megoldást kihozni. A víztér csereberélése amennyi problémát megold, annyit szülhet is majd valószínűleg.