Ha hideg, hó, eső miatt tömegközlekedési eszközzel megyek reggel, hazafelé sokszor elsétálok a Blahától a Batyiig, vagy még tovább. Annyira hozzászoktam egy bizonyos szintű napi mozgáshoz, hogy egy hét tespedés után már-már rosszul érzem magam. Persze nem vagyok versenyző, nem olyan szintű a mozgásigényem.

A melóhelyen sem tudnék egész nap ülni, mint szomszéd kollégám (jó, egyszer, talán szükségből kimegy). Napjában többször találok okot, hogy felálljak a székből. Van, hogy telefon helyett inkább átmegyek pár szobával arrébb - és ez is jó. Meg az is jó, hogy a látszat ellenére megyünk már kifelé ebből a télből és újra miénk lesz a tér, mehet mindenki, amerre akar.