A vásárlók igen-igen nagy, messze elsöprően nagyobb hányadát igazándiból a háttérben pusztán valamiféle sznobizmus mozgatja - és nevet vesz. Csak nevet, kizárólag nevet. Az ismert, jól marketingelt, presztízzsel rendelkező neveket hordozó órákat meg fogja venni, másodkézből is, újonnan is - tökmindegy, mi van benne, ha 0 köves full műanyag Miyota szerkezetet tesznek egy méregdrága James Bond Omegába, akkor is meg fogja venni. Persze lesz, akinek így már nem kell - de mindenképpen marad egy vevői bázis, amire lehet építeni. 

A többiekkel nem tudni, mi lesz, kiszámíthatatlan. A 70-es évek nagy válságában a nevek-cégek-gyártók 90%-a végleg "megsemmisült", a maradék kétharmada is "reanimáció", és ha nincs Hayek, akkor könnyen lehet, hogy olyan nevek, mint Omega meg Longines mögött sem lenne ma már létező cég.

De, hogy most mennyire mélyek a gondok, ezt nehéz megítélni, a számok alapján azért még mindig jelentősek az eladások - igaz, a visszaesés is nagyon jelentős, mind értékben, mind darabszámban, de ez nyilván messze nem egyformán érint mindenkit. Én inkább azt gyanítom, hogy a fellendülést meglovagoló áremelési ámokfutással sikerült túllőni a célon - annyira irreálisan megdrágultak a svájci órák (és még a frank felértékelődése is rátett erre), amilyen áron a piac már kezd elfordulni tőlük. Szerintem alkalmasint lehet innen korrigálni - azt majd meglátjuk, ténylegesen hogy sikerül nekik.