A téli tespedés után (bár én egy hete már voltam a Bakonyban egy teljesítménytúrán) év-kezdésként egy kicsi, izgalommentes túrát terveztünk a párommal. Tényleg könnyű volt....

Zircről átbuszoztunk Borzavárra azzal, hogy visszasétálunk a kéken. Már Zircen is sok túrázót láttam, de téves volt az a megállapításom, hogy "... én még életemben ennyi kéktúrázóval nem találkoztam". Mint kiderül, (Bakonybélből elrajtoló) teljesítménytúrázók előzgettek bennünket.

Már majdnem Zircre értünk, amikor egy furcsa puskás, a turistaút mellett álldogáló emberrel találkoztunk. Mi ugyan köszöntünk, de nem hallottuk, hogy visszaköszönt volna, de mást sem mondott. Amikor kicsit később kiabálást, és puskaropogást hallottunk, azzal nyugtattam magunkat, hogy biztosan paintballoznak, és az adrenalin szint növelése érdekében kiabálnak ennyire. Aztán a puskaropogás már olyan volt, mint egy szovjet háborús filmben, már én se vettem viccesnek a dolgot, főleg amikor megláttuk a jobbról, a Zirc-Borzavár országút felől közeledő, csatárláncban haladó, kiabáló embereket, rájöttünk, hogy egy hajtóvadászatba csöppentünk. A hozzánk legközelebbi vadász is megrémülhetett, rohant oda hozzánk a "Van még bent valaki?" kérdéssel. Közöltem vele, hogy mi ugyan csak magányos harcosok vagyunk, de gyaníthatóan jönnek még mögöttünk teljesítménytúrázók, a mobiltelefonja után kapkodott. Nőm közbevetésére (nem kellett volna a vadászat tényét valahol kitáblázni?) a "Mi bejelentettük a rendőrségen (a nagyvadas hajtóvadászatot)" volt a válasz.

Ezt követően persze szedtük a lábainkat, a következő pihenőnknél 3 icipicit rémült teljesítménytúrázó ért be bennünket.

Hát ez volt a mi tegnapi izgalommentes túránk.