Igaz egyre jobban benne vagyunk már az „új évben”, de talán így lassan január végére még nem ciki egy 2016-os évértékelő.  

A történetemben visszakanyarodnék oda, hogy amikor 2015 augusztus.7.-én összelegózták a combcsontomat megkérdeztem a kb. velem egyidős sebészt, hogy nagyságrendileg mikor futhatok legközelebb. Akkor azt mondta, hogy 12 hét múlva.  Abban igaza volt, hogy valóban tudtam futni, bár nem biztos, hogy ezt így másfél év távlatából futásnak nevezném. 1,3 km-t sikerült megtennem, és utána kb. 24 órán keresztül tudtam volna aludni egyfolytában.  Bringázni, és úszni viszont tudtam, és rendszeresen jártam is, ami nagyon sokat segített. Nagyjából ezzel a „gödörből csak kifelé lehet mászni” hozzáállással kezdtem meg a tavalyi évet.  A 2015-ös évhez képest fejlődésnek azt a célt tűztem ki, hogy erőnlétben, és teljesítményben visszatérjek oda, ahol a balesetem előtt voltam.

Minél többet akartam terepen, és lehetőleg szintes pályákon futni, így ennek megfelelően egy helyi ultrafutó munkatársam – cimborám javaslatára neveztem a március végi Vértes terepmaratonra.  Mivel elég „szellős” szintidők voltak a távokhoz rendelve, a szinte 0 téli edzésre bevállaltam egy félmaratoni távot. Hát mit ne mondjak, nem ment gyorsan, sem erősen, de szintidőn belül megoldottam. 2014-15-ben már részt vettünk több közepes távú terepfutóversenyen, amiket nagyon megkedveltünk, a profi szervezés, illetve a családias légkör miatt. Így 2016-ban is neveztem a Muzsla Trailra, a BHM félmaratoni távjára, valamint a Kaptárkövek trail hosszabb távjára is. A Muzslát még nagyon megszenvedtem, de már éreztem, hogy erősödök, és a combjaim is elkezdtek vastagodni. A Bükki hegyi (fél)maratonon 11 perccel jobbat tudtam futni mint 2014-ben, a Kaptárkövek viszont kb. ennyivel sikerült lassabban. De ekkorra már eltűnt a küszködés belőlem, egyre jobban ment a futás, és a fotókon tudtam mosolyogni is. :-) Futottam még ezeken kívül néhány alföldi terep félmaratont, illetve részt vettünk 1-2 (nekünk) hosszabb hegyi teljesítménytúrán. Októberben Kassán futottam egy maratont, bár ez aszfalton történt, és az év végére a koronát a Mátra és a Budai traillal tettük fel.  Az edzésnaplóm szerint 1001 km-t futottam 2016-ban, ami nem túl sok, viszont májusig havi 2-4 edzést engedett csak a lábam, illetve a gyógytornász. Az idei év már biztosan sokkal termékenyebb lesz.  Aminek viszont nagyon örültem, hogy 12 versenyen tudtam részt venni, amiből már csak 2 rendezvény volt aszfaltos. Ezt a tendenciát idén szeretném tovább javítani a terepfutás javára. :-D Erre az évre még maradok a 20-40 km közötti tartományokban, és tovább szeretnék erősödni, gyorsulni.  Az év második felére célul tűztem ki 2 hosszabb teljesítménytúrát, azokat jó lenne kipipálni. Az egyik a Kékes 4x, mert tavaly csak 3x sikerült. A másik a Vadrózsa 50. Ha minden jól fog menni akkor 2018-ban végre neki merek „ugrani” a Mátrabércnek. Köszi hogy elolvastátok, kívánom, hogy mindenkinek sikerüljenek az idei évre kitűzött céljai. :-)