Vasárnap:

Egész éjjel azon gondolkodtam mit tehetnék be ebbe a napba ami számomra fontos lenne még megnézni. A Farnesina villát elengedtem, lesz miért visszajönni. A Szent Clement bazilikát is. Azonban a Szent Péter bazilika fontos volt számomra, hisz ősszel kimaradt, és azóta sokat olvastam róla. Kíváncsi voltam milyen a frissen befalazott szent kapu is. Így a reggelt a Bazilikánál kezdtük. Senki nem volt, már azt hittem nincs is nyitva, de nyitva volt egy gyors ellenőrzés után már bent is lehettünk.  Nincs tömeg, nincs szelfi botokat lengető csoport. Teljesen más volt így sétálni a hatalmas templomban. Fél 10-re értünk oda, így egy-két helyen még ment a mise, de amint vége volt egy helyen minket máris odaengedtek.  Ahogy az elején már írtam, itt is nagy szerencsénk volt olyan helyekre is bejutottunk, ahol  a nyáron nem voltunk. Leengedtek az alsó részbe, a grottákba , és megnéztük a múzeumrészt is, ahol nagyon szép feszületeket, egyházi öltözeteket csodáltunk meg.  Ezután elindultunk a Trastevere negyedbe , mert itt szerettem volna még egy nagyot csavarogni, és ebédelni. Végül gyalog mentünk, mert  a bazilikától már tényleg nem volt messze. Elhaladtunk a Farnesina villa előtt (legalább tudjuk legközelebb hol keressük).  Még nyitva találtuk a San Francesco a Ripát, és a Santa Maria Trastevere bazilikát is. Mivel a papírkámat nem hoztam magammal az útra, így nem a Carlo Menta étterem jutott az eszembe hanem a Dar Poéta. De nem bánatuk meg, nagyon kis hangulatos vendéglő volt ez is, és nagyon jó volt a pizzájuk. Ati bora kifejezetten olcsó volt, olcsóbb mint az én üdítőm. Még amíg bírta a lábunk barangoltunk a Trastevere negyedben, majd elindultunk a szállásunk felé.  Ez a kis olasz negyed, nagyon belopta magát a szívembe.  Délutánra úgy döntöttem marad a San Paolo Fuori le Mura templom, mert ezt még nem láttuk, és séta a kedvenc helyeimen keresztül haza.  Ó de szép, és hatalmas volt ez a templom. Megnéztük a kerengőjét is, csodálatosak voltak azok a csavart díszes oszlopok.  Innen metróval bementünk a Spanyol lépcsőhöz, majd a Trevin hosszan időztünk, (persze dobtunk pénzt is), majd Piazza Navona, Pantheon, és innen séta az Angyalvár felé, hazafelé. Gyönyörű képeket készítettem a kivilágított Angyalvárról.

A hétfő már csak a hazautazásról szólt. Reggel 5.30 metró. A Lapento megállóban már nyitva volt a kávézó is. Metróval Termini, ott ettünk egy-egy finom croassont, majd mentünk a sittsuthle buszunkhoz. 6.30 –as busszal gyönyörűen kiértünk a reptérre 7 órára. Gyors csekkolás, indulás 8.45-kor, de már 10.10-re Budapesten voltunk, délután már dolgoztam.  Tudom hogy megyünk még. Azt gondoltam, mikor a busszal mentünk be a városba, hogy minek jövök én ide, már harmadszorra. Majd mikor elkezdtünk az Angyalvárban sétálni ez az érzés nagyon gyorsan elmúlt, utána beszippantott teljesen a város hangulata. Mikor már éreztem a múltat körülöttem, mindent elfelejtettem, és már csak azt vártam mikor milyen csodával lep meg Róma. Most még a föld fölött lebegek két méterrel. Aztán majd szép csendesen elkezdem nézegetni a tavaszi repjegyeket.  Nagyon köszönöm a segítségeteket most is. Mindenhová vittem a Ti tanácsaitokat. Az új reptér sem volt ismeretlen Manipura képei után. A Borgehse galériába már szó nélkül kerestem a lépcső alatti bejáratot.