Egyetemista koromban volt egy nagyon kedves pénzügyi jog professzorunk, aki egy fatális baleset következtében belélegezte a klórgázt a férfi wc-ben és karácsony előtt bekerült a kórházba. Körülötte a többi betegtárs mind öngyilkossági kísérlettel került be, mind elmondta szomorú élettörténetét a tanár úrnak, aki erre csak azzal tudott válaszolni, hogy ő egy alapjában véve boldog és kiegyensúlyozott ember csak egy este nem vette észre, hogy a takarítónő teleszórta trisóval a piszoárt a férfi mosdóban. Bár még erősen köhögött, azt kérte, engedjék haza, mert ha még sokáig kell hallgatnia azt a sok szomorú embert, ő is bele fog facsarodni az életbe. Nos én is vagyok Parsifal Hendrix élettörténetével, attól félek, ha tovább olvasom, a végén még én is emberek helyett ostoba, tehetetlen, borotvált agyú népet fogok magam körül látni, így hát búcsút veszek tőle. Isten áldja Parsifal Hendrixet!