"Nekem mar zavaro a sok recseges meg kopogas a regi szinkronban"

Ma az a menő, hogy a házimozirendszerben minden dübörögjön és sivítson. Én ennél kevesebbel is beérem. :-)) Egyébként megértelek, a zajok olykor túlzóak, de valószínűleg ezek is úgy készültek, ahogy azóta is lényegében az összes mozifilm: zörejstábbal utószinkronizálva. Nekem hiányoznának. Akkor is, ha a valóság más lenne, hiszen a mai valósághoz hasonlítva az Orion jövőbéli technikája eleve más, nagyon is. Egyszer talán pont te mondtad a vasaló-problémára, hogy mi nem tudhatjuk, hogy ezer év múlva mire fognak használni egy olyan eszközt, ami bennünket ma egy vasalóra emlékeztet. És elméletileg a kijelentésed teljesen igaz is, mert az emberek régen is általuk ismert tárgyakkal helyettesítettek magukban addig még nem látott holmikat. Ezer évvel ezelőtti emberek nem találnának szót egy tévé, repülőgép, fúrógép, autó stb. leírására.

Az intonálás talán túl erős vád volt. Úgy értettem, hogy mintha a hanglejtést és hangmagasságot néha szándékosan, tudatosan választották volna meg olyanná, ahogy mi halljuk. Vagyis elméletből vagy akár rendezői előírásból tudnák, hogy mi a cél, és a hanglejtésükkel erőltetetten ahhoz igazodnak. De inkább csak éneklő, merev, természetellenes a hanghordozásuk, amit a gyanúm szerint a szinkronizáláskor érvényesülő kényelmetlen körülmények okozhattak. A szinkronizálásnál a színészek tudtommal szeretni szokták, ha közben játszhatnak, átélhetnek, és lehet, hogy például ez hiányzott az Orion újraszinkronizálásakor. Oka lehet ennek olyasmi is, hogy az egyszerre felmondott szakaszok hossza nem megfelelő volt, vagy túl hosszú technikai szüneteket tartottak közöttük, esetleg éppen ellenkezőleg, nagyon sietni kellett. De mindez csak az én érzetem, egyáltalán nem biztos, hogy reális.