. Nagy ember a tenger, nagyon nagy. Minden gondolat súlya, mélye súlyosul, mélyül hozzá mérve.
. Emberként él, emberként érez: nincsen fogható erejéhez. Láttam, hajnalban a napot égre emelte. Izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra, s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra pászította. S aztán, mint egy nagyapó fecsegett, magyarázott, mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások.
. Van derűje, van humora. Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola. Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság; bőszült ember, hogyha felbosszantják.
. Ó mennyire ember!
. Nem békül, csak a magaszabta renddel. A partja, milyennek ő akarja. – Nem a hajókért van, a hajók születtek érte, s belevész, ki másképpen remélte.
