FOR MIDAS OF AKRAGAS, WINNER IN THE FLUTE-PLAYING MATCH

.

I PRAY thee, lover of splendour, most beautiful among the cities of men, haunt of Persephone, thou who by the banks of Akragas' stream that nourisheth thy flocks, inhabitest a citadel builded pleasantly--O queen, graciously and with goodwill of gods and men welcome this crown that is come forth from Pytho for Midas' fair renown; and him too welcome therewithal who hath overcome all Hellas in the art which once on a time Pallas Athene devised, when she made music of the fierce Gorgon's death-lament.

.

That heard she pouring from the maiden heads and heads of serpents unapproachable amidst the anguish of their pains, when Perseus had stricken the third sister, and to the isle Seriphos and its folk bare thence their doom.

.

Yea also he struck with blindness the wondrous brood of Phorkos, and to Polydektes' bridal brought a grievous gift, and grievous eternally he made for that man his mother's slavery and ravished bed: for this he won the fair-faced Medusa's head, he who was the son of Danae, and sprung, they say, from a living stream of gold.

.

But the Maiden, when that she had delivered her well-beloved from these toils, contrived the manifold music of the flute, that with such instrument she might repeat the shrill lament that reached her from Euryale's ravening jaws.

.

A goddess was the deviser thereof, but having created it for a possession of mortal men, she named that air she played the many-headed air, that speaketh gloriously of folk-stirring games, as it issueth through the thin-beat bronze and the reeds which grow by the Graces' city of goodly dancing-ground in the precinct of Kephisos' nymph, the dancers' faithful witnesses.

.

But if there be any bliss among mortal men, without labour it is not made manifest: it may be that God will accomplish it even to-day, yet the thing ordained is not avoidable: yea, there shall be a time that shall lay hold on a man unaware, and shall give him one thing beyond his hope, but another it shall bestow not yet.

.

/Pindar (c. Kr.e. 522  - 438); ez a verseny Kr. e. 490-ben volt.

a görög eredetiből fordította: Ernest Myers/

.

.

.

         AZ AKRAGASZI MIDÁSZRA
               (Fuvolajátékban nyert diadalára)

.

Ó víg derü városa, földünkön Te a legragyogóbb,
Perszephoné hona, nyájban dús, gyönyörű Akragasz,
ki fenn lakozol - patakod partján - a várhegy oldalán,
isteni s emberi nem szent asszonya, kérlek, anyánk:
jer: s vedd e füzért, melyet átnyújt itt a jóhirü Midász
és áldd meg, amiért ime Pűthóban ma győzött Hellaszon
sípja zenéje, mit egykor hajdanán
szörnyü Gorgók gyászdalából szőtt Athéné;
.
még hallva a dalt, mely a gyötrő gyász iszonyú jaja közt
tört fel a két szüzi, kigyókkal teli homlok alól:
hogy Perszeusz által im elhullott a harmadik leány,
s tengerölelt Perszeusz népére a sors vele szállt;
mert nem csak az isteni Phorküsz-fajra vont e hős homályt,
ám bosszut is állt: s Polüdeiktésznek lezárta víg torát,
anyja sorát meg a kényszer-szülte nászt,
felmutatva szép Medúsza véres arcát;
.
így tett ez a hős, akit - azt mondják - arany árral ölén
szült Danaé; s hogy e kedvenc már ime megmenekült,
a sípnak a Szűz maga akkor adta százszavú dalát:
vad zokogása szava áradt Eurüalé ajakán,
az Ő fuvolája meg átformálta búgó jajszavát.
A mű a Szüzé, de az embereknek adta nyomban át,
s megtanitotta a "sokfejű" szabályt,
népetajzó versenyekre csábitásul:
.
mer úgy dalol ott az a hajlékony, finom érc meg a nád:
nád, mely a szép Khariszoknak lakja királyi honát,
s mint hű tanu őrzi a Képhiszoszra szálló dal szavát...
S lám, noha fáradozása nélkül soha emberi jó
meg nem születik s ha a döntő szót a daimón mondja is:
a sorsszerüség soha el nem évül s csak megjő a nap,
s ím, aki kételye közt épp másra vár,
van, mit elnyer, mást meg elveszt mindörökre.
.
/Marticskó József fordítása/

.

.

.

.