A klisztron 'trióda', azaz van katódja, vezérlőrácsa és anódja is. Nagyon konyhanyelven írva az a különlegessége, hogy az anód felé száguldó elektronok egy része visszapattan az anódról, majd újra arra veszik

az irányt, így rezgést végeznek mozgásukkal, ami a cső kialakításától és a feszültségértékektől függő frekvenciával történik. Ezt kicsatolva kapjuk a kimenő jelet, ami alapvetően kis szintű.

A magnetron egy dióda és egy iszonyat erős mágnes kombója. Középen a katód, a külső köpenye a katód, amelybe több azonos frekvenciájú üregrezonátor van kialakítva, csatolásban a cső belső terével.

A jelentős anódfeszültség hatására a katódból kiszáguldó elektronok az anódba próbálnak beledurranni, de közben a mozgásukra merőleges mágneses tér ciklois görbe pályára kényszeríti őket, ami az üregrezonátorok csatolásából nézve egy rezgőmozgásként látszik. Ez a rezgő elektromágneses tér az üregrezonátorok Q-ja segítségével erősödik és egy öngerjesztő folyamat végén nagyon nagy teljesítményű mikrohullámú energia jön létre, amely valamelyik üregrezonátorból csatolható ki. A frekvenciája kizárólag a mechanikai kialakításától függ, szabályozni nem lehet. Folyamatos üzemre nem igazán alkalmas,

impulzusüzemre használják. Hát úgy nagyjából ennyi....

(A hozzáértőktől bocs..... :) )