Kedves László,

Ha elfogadsz egy személyes tapasztalatból vett tanácsot: első körben ne (csak) arra törekedj, hogy az időben minél régebbre juss vissza, hanem próbálj meg közelebbi adatokat is kikutatni, leellenőrizni. Számomra a családfakutatás legfőbb öröme nem az, hogy lassan egyre távolabb és távolabb jutok a mától, hanem az, hogy ezen keresztül időközben sok mindent megtudok a magyar társadalom- vagy életmódtörténetről, helytörténetről, amit addig nem tudtam, vagy nem tartottam fontosnak, hogy tudjam. Sokan sokfélék vagyunk, és bizonyára sok embert nem annyira érdekel ez az aspektusa a kutatásnak, de mivel úgy veszem ki, nemrég fogtál bele a dologba, szerintem érdemes ebbe is belekóstolni, és utána eldönteni, neked mennyire tetszik a dolog. Sokkal "élményszerűbb", ha egy ősöd nem csak egy rekord egy adatbázisban, hanem tudod róla, hogy 48-49-ben katonáskodott, pereskedett, kitüntették, helyi tisztséget vállalt, nagy vagyont gyűjtött vagy éppen csődbe ment, kivándorolt Amerikába, idős korában nagyon fiatal nőt vett el, gyilkosság áldozata lett stb. Nemesi családoknál, akikről több irat maradt fenn, ez szerintem még inkább reális vállalkozás.

Operatívabb tanács (szintén tapasztalatból): mindenképpen érdemes a mások által készített családfát akár szúrópróbaszerűen, akár teljesen leellenőrizni. Ehhez ma már sok online segítség van (pl. mormonok adatbázisai, gyászjelentések), így az apróbb hibák könnyebben kiszűrhetőek, és olyan feladatok, mint pl. a környékbeli anyakönyvek átnézése, sokkal gyorsabban elvégezhetőek, mint 30-40 éve.

Végül: ha nem tetted, ezt a tájékoztatót mindenképpen olvasd el: http://mnl.gov.hu/mnl/ol/csaladtorteneti_kutatasok