Zentralalpen, Purbach-Rust (Feketeváros-Ruszt)

Az előző napi logisztika fordítottját alkalmazva Hegyeshalmon, Parndorf Ort-on (két vonat között szétnézés a faluban) keresztül értem el a Purbach-i állomást. Leszállva a vonatról egyből az útvonal felé indultam, közben beszereztem egy már nekem is tetsző (egyértelműen beazonosítható a pecsételés helye) bélyegző lenyomatot a füzetembe. Gyorsan magam mögött hagytam a várost, eleinte aszfaltos úton majd földúton haladva. Jobb oldalon dombság látszódott, bal kézre pedig síkság a Fertő tó felé. Nemsokára az földút ösvénnyé szűkült, majd átkelt a Nezsider-Vulkapordány vasútvonalon. Itt megálltam egy kicsit, lőttem pár képet az érkező Talent motorvonatról majd tovább mentem. Néhány száz méter múlva egy kocsi állt az úton, vezetője kiszállt és azt mondta hogy magánterületen vagyok. Én pár szót mondtam meg mutattam a térképet és ennyiben maradtunk. Nemsokára meg láttam is egy jelet, ezért nem is értettem miről beszélt a sofőr. Ekkor érkeztem Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) határába, pár lépés után be is értem a faluba és a vasúti megállóhely mellett el is hagytam.

 

1. házak között fut a vasút Purbach-ban

2. Purbach-ot elhagyva

3. dombok jobb kéz felé, arra vezet a Zentral főútvonala

4. Donnerskirchen eleje/vége Oggau felől

 

Jó állapotú aszfaltos úton mentem tovább Oggau (Oka) felé. Finoman fogalmazva is ingerszegény környezetben haladtam a nap nagy részében. Egy jobbos kanyar után kiértem egy főúthoz majd mellette a kerékpárúton (!) haladtam egy keveset majd letértem jobbra, ugyancsak kerékpárúton haladva. Magyarországon tuti útszéli vándorlás lett volna ebből. Keresztezem újfent a vasútvonalat, immáron a túra során utoljára, csináltam ismét pár képet, majd a sorompó után lévő padoknál tartottam egy kajaszünetet. A továbbra is szeles időben folytattam az utat, egy jó km után egy hangulatos kis hídon keltem át, ez a híd tetszett a legjobban a túra során. Nem sokkal később balra tértem az eddig és ezután is népszerű falvakat összekötő jó állapotú egyik aszfaltos „Güterweg”-re. Felérve egy kisebb magaslatra látszottak a Nezsider környéki szélerőművek a távolban. Egy jó 20 perc múlva értem el Oggau-t, rendezett utcákon értem el a központot, ahol pecsétet szerettem volna kapni. A kis bolt zárva volt (szokásos reggeli és délutáni órákban nyitva tartás), a tűzoltóságon nem tudtak pecsételni, végül a kis kitérővel a polgármesteri hivatalban jutottam hozzá az igazolás tárgyához, egy szép kis körbélyegző formájában. Ezek után leültem egy kicsit a központban, majd nekirugaszkodtam az utolsó etapnak, ugyanis a következő település Ruszt városa volt. A házakat elhagyva szőlők között vezetett az utam, majd ösvénnyé és füves úttá változott a jól járható út. Ez volt a túra leghangulatosabb része. Távolból még látszott Oggau temploma, de már Ruszt sem volt messze. Végül az út ismét jártabb lett és kis szántók között értem el a várost. A már megszokott település- és utcakép fogadott, rendezettség minden formában.

 

5. szép kivitelű híd

6. Oggau központja

7. Oggau-t elhagyva

8. szőlőkaróként funkcionáló kereken 100 éves vasúti sín

9. Ruszt felé félúton

10. előttem a város

 

A főút melletti benzinkúttal szemben a gyógyszertárban kaptam pecsétet, a gyógyszerész nő hosszasan vizsgálgatta a füzetemet majd belenyomta a dátumos lenyomatot. Ezek után elsétáltam a központig, ahol nem túl szem előtt lévő helyen de megtaláltam a buszmegállót.

 

11. Fertő vázlatosan Ruszt központjában egy ház falán

Sokat nem is kellett várnom a járatra. Az első érkező busz gyorsjárat volt, így a sofőr átirányított a mellé érkezett másik mindenhol megállós buszra. A gyorsabb busz csak Eisenstadt (Kismarton) főterén állt meg, én viszont csak a Franz-Werfel Gasse megállóig utaztam, ahonnan pár lépés a vasútállomás. A busz 2,2 euróért vitt el két falut (Szentmargitbánya, Darázsfalu) érintve Kismartonig. Kényelmesen átsétáltam az állomásra ahol szokásos menetrend szerint érkezett a Talent vonat Nezsider felől amellyel Vulkapordányig utaztam. Itt nagyjából egy perc várakozás után befutott az ebenfurth-i vonat, amivel Sopronig mentem. Innen személyvonatoztam győri átszállással hazáig.