"A torony defijében is a hűtővíz átfolyásával lehet a lecsapódást szabályozni."

Erről van szó. De ahhoz, hogy tudd, mennyi az adott átfolyáshoz tartozó deflegmáció (reflux arány), mérni is kellene a belépő, a kilépő víz hőmérsékletét, és az áramlási sebességet. Egyébként hályogkovácsolás az egész.

A külső kondenzátorból kifolyó flegma megosztása mégis egyszerűbben kézbentartható.

Félreértés ne essék, a belső deflegmátor is pont olyan jó, mint a külső kondenzátum megosztása. Belső deflegmátornál (Pistorius tányérnál) azért kötik sorba a hűtővízzel, és azért beszélnek a hűtőből kilépő víz hőmérsékletéről,  mert a hűtőn lévő hőmérsékletkülönbség és a deflegmátoron lévő hőmérsékletkülönbség aránya egy a refluxarányhoz hasonló, azzal szorosan korreláló jellemző, ezzel jól kézben tartható a folyamat. Mégpedig azért, mert srba kötve az áramlási sebesség ugyanaz a kettőben. De csak azért, ezt szokás félreérteni, és csak a vízhőmérsékletet veszik észre a leírásban. De ha csak a víz hőmérsékletéről beszélünk, az félrevezető.

Itt valamiért azt szokás Pistorius tányérnak hívni, amikor a deflegmátor tetejére vizet öntünk. Nem ez a Pistorius tányér (nézzétek meg Snaszmester honlapját, vagy a Sólyom könyvet - az egy áramlásos, átfolyó hűtő, csak éppen nem dob, nem Liebig, nem csőköteges, hanem egy lapos). Ez a vízzel nyakonöntött deflegmátor persze segít, meg működik, de egy rosszul definiált, nehezen kézben tartható eszköz.