Jogilag, törvényileg, fizetőeszköz volt.
39802 darab közkézre került. (Ami persze csekély darabszám az ország lakosságához viszonyítva, így rögtön fölszipkázta azt.)

Aki hozzájutott (így vagy úgy) és tisztában volt a valós értékével vagy nem kényszerült rá, hogy valamiért sürgősen elköltse, megtartotta.

Az 1947-es kiadás forgalomba kerülése után ez pedig már szinte mindenki számára egyértelmű volt. 
Emiatt nem találni a hosszú forgalmi idő ellenére kopott darabokat.
Viszont jelentős számban nem csak gyűjtőkhöz került, vagyis nem szakszerű körülmények között volt tárolva, vagy időnként fizettek is vele, ezt bizonyítják a gyengébb (karcoltabb) darabok.

De ettől az érme még forgalomban volt.
Eleve az idézett szöveg sem említ semmi olyat, hogy: "nagy részét gyűjtők számára értékesítették" vagy ilyesmi. (gondolom nem véletlenül) Hanem azt írja, hogy forgalomba került x darab. Ajándékozás révén pedig gyűjtőhöz, és numizmatikai analfabétához egyaránt juthatott és jutott. Vagyis random kikerült a civilek kezébe az adott mennyiség. Ergo forgalomba került. Még ha nem is az általában megszokott normális módon és mennyiségben.

De nézz meg egy marék 1989-es 1 Forintost. Szinte mind jó állapotban van (max bemattult), annak ellenére, hogy alcsi. Pedig az is forgalomban volt, ráadásul 6 évig.
Ennyi erővel 70 év múlva majd jön valaki, és azon kezd el vitatkozni, hogy nem is volt forgalomban, mert a brutális erőbehatásól sérülteteket nem számítva kopott szinte egy sincs közöttük....