Börzsöny Vulkán 2016 (részemről az első)

 

Verőcéről indultunk reggeli után.

 

Rövid autózás Királyrétig, majd nevezés. Öltözködés, melegítés.  Negyed 8-kor rajtoltam, szépen sütött a nap, meg is állapítottam, hogy nem lesz cipőbeázásJ. Előzgettem a túrázókat, a futók pedig engem. A Cseresznyefa-parkolótól felfelé találkoztam  először  jeges részekkel, igyekeztem használni a botokat. NHH alatt elfutottam egy menetoszlop úszó mellett.  Legalábis a melegítőjükre olyasmi  volt írva, hogy úszó válogatott.. Magyar-völgyben később simán leelőztek. NHH-en pecsét, kulacstöltés, majd átszaladtam Csóvira, a kásás hóban, szélben. Ezt a részt kevéssé élveztem. Csóvitól Fekete-völgyig végig jól éreztem magam, örültem a botozás adta könnyebbségnek a meredekebb szakaszokon. Néhány percig egy jó csaj előtt rohantam, gondolta, hogy kéne valami freestyle-dolog a botokkal, de szerencsére lebeszéltem magam erről.

 

Ahogy lejjebb ereszkedtünk, már tudtam, hogy túlöltöztem (póló- hosszú ujjú felső-polaros esőkabát). A turistaházban zoknit, pólót váltottam, a felsőt a derekamra csavartam és így indultam neki  a rengetegnek.  A korábbi részt elég jól ismertem, viszont innen a 2. NHH-ig tartó szakasszal nem volt dolgom. Kissé törődötten küzdöttem magam fölfelé, néhány futótárssal szót váltva. Salgóvárig nem gazán tudtam, hol is vagyok térben-időben. Nem éreztem magam erőm bővében, a fázás határán voltam… Amenniyre lehetett, gyönyörködtem a gerincről nyílő panorámában. Salgóvár és Magyar-völgy között igyekeztem a mentális fókuszt (törelem stb.) élesíteni és ez egész jól sikerült is; tetszett a hosszú lankás lefelé a pontig, ahol iszonyú jól esett a forró tea-twix csoki összeálítás.

 

A sok lefelé után nem igazán tetszett a kaptató; bár futottam a szekérúton, bizony gyalogló-kísértésbe vitt a sok gyalogló. Ekkor húzott el mellettem egy komoly sporttárs és ettől olyan lendületfröccsöt kaptam, hogy Bányapusztáig sikerült megtolni.. A piros kereszten is futottam, ahogy lehetett, majd következett a brutál NHH-közelítés.

A pontőrök teletöltöttek teával, majd amint lehetett, gurultam  Királyrét felé.  A Taxi-nyíladékot már eléggé untam, de igyekeztem arra koncentrálni, hogy az utolsó km-eket (is) élvezzem…

 

Összesítés:

7 óra 10 p lett a vége – nem nagy idő, de remélem, majd farigcsálok belőle az évek során.

Bányapuszta után néhol begörcsölt a combom, de a lassabb futás mindig kisegített.

Frissítés nem volt az igazi; 2 Mbaker zabszelet és 2 müzliszelet – kevésnek éreztem. Legközelebb kipróbálok valami mást. A Twix + tea nagyon jólesett Magyar-völgyben.

A botok sokat segítettek ezen a pályán, az egyiknek elgörbült az alsó eleme, de megoldom majd.

Összességében azt mondhatom, ez volt eddig életem legkeményebb futása, akadtak mentális és izomzati nehézségek, de sikerült mindent megoldani. Jól vagyok és hétvégén már újra futok az Börzsönyben.

 

Jó futásokat mindenkinek!