Kohász kéktúra Lillafüred-Diósgyőr
1982
Már nyáron kiszúrtam egy családi séta közben azokat a régi kék jelzéseket amelyek a Lillafüredi országúton a sziklafalakra festve teljesen más irányba vezetnek mint a ma érvényben lévő jelzések, el is gondolkoztam rajta hogy vajon hogyan is lehetséges hogy a mai útvonallal éppen ellenkező irányban, Répáshuta felé veszik útjukat?
Aztán az 1982-es Bükk térképen meg is találtam a választ: akkoriban a Hámori-tótól nem balra, Hámor-Diósgyőr irányába fordult a Kohász Kék hanem jobbra, az országúton indulva egy kisebb kerülővel a Fehérkő-lápára szerpentinezve, erős emelkedő után a Fehérkő-lápai turistaház (akkoriban DVTK turistaház) felé közelítette meg a Diósgyőr felé tartó hegygerincet.
Lillafüreden letámasztva az autót kora reggel neki is vágtam a felfedezendő útnak, amelyen ma a zöld jelzés vezet... gondoltam én, mert a régi kék is szerpentinezett, és a zöld is azt teszi, olyan sok verzió azért nem lehet, de tévedtem!
Az erdő ezen szakasza tele volt utakkal, két szerpentin metszette hajfonatként egymást, plusz a rövidítések egyenesen fel a meredek hegyoldalra... hát ember legyen a talpán aki ezen eligazodik!
1.-2. egykori jelzések a lillafüredi országúton
3. kék jelzések a mai kitaposott utak mellett, a fák másik oldalán. El lehet gondolni, mennyit vacilláltam mire ezeket meglelém...:-)
A régi kék jelzések azonban szerencsére segítettek, olykor minimum évtizede nem járt útra vezettek, de mutatták az egykori ösvényt, amiben nem kis része volt az ezüstösen csillogó, a jelzéseket kiválóan megőrző bükkerdőnek is.
A Fehérkő-lápa csúcsa biztosan szép kilátópont a Lillafüredi völgy felett, de ezúttal az időjárás nem volt kegyes hozzám, így ezt csak sejtetni engedte a vastag ködtakaró és az ebből olykor kikandikáló felkelő nap.
Errefelé találkoztam a fákon az "O2" jelzésekkel először, majd a Lélek-forrással, amelyet kb 10 percig nézegettem hogy hol folyik, nem lááátóóómm??
Aztán a tájékoztató táblácskákat elolvasván rá kellett jönnöm hogy ez egy természetgyógyászok által is megvizsgált sziklaüreg, amely feltölti az embert, be kell ülni egy negyedórára és csendben csak ott lenni.
Ehhez most nem nagyon volt kedvem a mínusz 3-4 fokban, mert picit alul is öltöztem, és mikor nem gyalogoltam egyből fázni kezdtem így aztán irány a "lilahagymás zsíroskenyér" tábla nyomán a Fehérkőlápai, egykori DVTK turistaház!
1. az időjárás által korlátozott kilátás a Fehérkő-lápáról
2. Lélekforrás
3. régi fém útjelző tábla a turistaháznál
A turistaház előtti fenyvest kb 3-4 hektáron teljesen kivágták, a ház körüli fák azonban tartogattak érdekességeket, például korabeli, a kéktúráról is ismerős táblákat, útjelzésekkel.
A turistaházról lentebb írtam, csak ajánlani tudom, a sok finomság mellett még saját kis porcelán emléktárgyaik is vannak, vettem én is belőle emlékbe, értékelvén a belefektetett munkát és mert tetszett is.
1. a tábla közelről. Kissé időtállóbbnak tűnik mint a mai társai, ez is az elődök munkáját dicséri
2. emléktárgyak
3. kéktúrák találkozása: itt ért fel a mai Kohász kéktúra
"Ami egyértelmű még az sem egyértelmű", ez lett a mottóm a mai túranapon. Azt hittem hogy a gerincre felérve, majd a mai Kohász Út kék kereszt jelzését megpillantva a régi kék is egyértelműen ugyanez az út volt, de egyáltalán nem!
Teljesen más nyomvonalak voltak, a régi kék például a Piroska-forrás mellett kilométer hosszan egy ma már csak részben járt nyomvonalra tért (O2 út egy része), ilyen dolgokra csak akkor jöttem rá mikor egy-egy szakaszon hiába lestem a régi jeleket, nem láttam, majd útkereszteződésekben egészen váratlan irányokból bukkantak fel. Ezeket is bejártam, nem kis részben a Kohász utas fémtáblácska keresése miatt...:-)
Aztán a sok mászkálással úgy eltelt a nap hogy ha emberi időben vissza akartam jutni Lillára akkor le kellett volna mennem a Diósgyőri vár felé vezető kék rom jelzésre...
Végül így is tettem, negyedóra alatt feltűntek a vár újjáépített tornyai, majd még egy negyedóra és a kisvasút állomásán vártam a 14:00-ás vonatot (honlap szerint akkor is indul).
1. Olykor csupán ennyivel futott beljebb a régi út
2. Óvári régi kék feeling, kb 30 méterrel a mai út mellett az egykori mélyúton
3. kék rom a várhoz, amely már nem is rom
A miskolci tömegközlekedés dicséreteként mondom el, hogy miután megtudtam hogy a Mikulásvonat miatt aznap nem indul ez a járat és ott álltam teljesen tanácstalanul, a helyi tömegközlekedést egyáltalán nem ismerve, nos onnantól számolva 40 perc múlva már Lillafüreden voltam!
Kimentem a villamoshoz, amely 5 percen belül ott volt, (szuper tájékoztató tábla a megállóban) majd a végállomáson 10 percen belül rajtolt a Lillafüredi busz, amely kb negyedóra alatt a Palotaszálló előtti buszmegállóban tett ki.
Érdekes nap volt, szépnek nem mondható, cserébe nagyon lekötött ez a vártnál lényegesen bonyolultabb egykori Kohász Kéktúra nyomvonal.
