Nekem is ajánlotta a hölgy a kenyeret, de csak egy kávét, egy szörpöt és egy csokit kértem.

Kotyogóval fűzték le a kávét, amíg lefolyt addig beszélgettünk, sőt utána is, egy félórát biztosan elidőztem itt. A zúzmarás, ködös erdőben felüdülés volt, nem is számítottam rá így aztán meglepetés erejével hatott a léte. :-)

Nagyon szimpatikus hely volt, olyan élni akaró, kreatív, és végtelenül autentikus.

Egyetlen hazai turistaházzal érdemes összehasonlítani, az Ágasvárival, (hegyen van, szinte csak gyalog megközelíthető, egy család üzemelteti), annál viszont klasszissal jobb. 

Azt hiszem az azért jól jött nekik hogy a lillafüredi új libegő 600-700 méterre tőlük ér fel a hegyre...

 ha valaki belép, megérzi az illatokat, a friss fát,  picit dohos fát, ételt, enyhe füstöt, továbbá meglátja a berendezés, akkor önkéntelenül ránéz a naptárra, 1982 avagy 2016 van-é...

Hamisítatlan retro turista-hőskor hangulat, de nagyon-nagyon jó értelemben véve, amit érdemes legalább egyszer megnézni!