2016. december 6-án a világjáró Várjon házaspár koncertezett a Magyar Rádió Márványtermében. Várjon Dénes és Simon Izabella emlékezetes koncertet adott, részben a jól összeállított műsor, részben a kevés számú hallgató előtti töretlen minőség, részben a cserére szoruló zongora néha szórakoztatóan vicces hangzása miatt. Nem létezik, hogy a Magyar Köztársaság ne tudjon a saját intézményének a meghívott, néha világklasszis művészek játékához egy hasonló minőségű hangszert biztosítani. A felvételt rögzítették, majd több tíz ezer hallgatónak fogják többször is sugározni szerte a világba, de a szerzők, a remek művészek és a hallgatók többet érdemelnek!

.

A program első felében Várjon Dénes játszott Chopin-műveket, értékes keretbe foglalva a rövidebb szalondarabokat: a 2. (F-dúr) ballada és az Asz-dúr polonéz fantázia (op. 61) között két rövid mazurka (op. 67/4 és az op. 24/2) és egy noktürn hangzott el (op. 9/1), és ezekben csak a vájt fülűek hangolódhattak le a rossz zongora miatt, hiszen az utolsó, 1846-os elmélyült fantázia (kb. 13 perc) egy egészen más szerzőt hozott közelebb hozzánk Várjon Dénes igen érzékeny értelmezésében. A hasonló hangnemű ismertebb polonéz (op. 53) után ez egy elmélyült és így befelé forduló világot tárt elénk, hasonlóan három olyan f-moll darabhoz (az op. 49-es fantázia, a 4. (op. 52-es) ballada és Chopin utolsó műveként ismert mazurka (op. 68/4), amelyekben érdemes időnként elmerülni a fiatalon elhunyt szerző életével és életművével való folytonos ismerkedés során.

Várjon Dénest nem befolyásolja a hallgatói létszám, a hengszer minősége, alázatos játéka a legmagasabb művészi színvonalon hozza közel a sokszor félreismert Chopint, akit ő nagyon érez.

.

Magamnak és egy ausztráliai magyar-angol olvasónak-hallgatónak is elérhetővé teszek néhány felvételt az említett hosszabb darabokkal, amíg nem adja le a Bartók Rádió a koncertet:

.

.

.

.

.

.

A szünet után a házaspár négykezesezett: először két rövid, 1985-ös keltezésű Kurtág-átiratot adtak elő: Bach 106-os és 618-as jegyzékszámú műveire. Ezek finoman metszett gemmák az actus tragicus, azaz temetésre írt fiatalkori kantáta, és a kicsit későbbi (1714) korálelőjátékra az Orgelbüchlein számtalan darabjából. Néhány eredetit is belinkelhetővé teszek. A 106-os szonatinája jelenik meg Kurtág átiratában.

.

.

.

.

 

A következő Kurtág-átiratokból a 2:18-tól jön a Várjonéktól hallott.

.

.

A következő darab erejéig visszatértünk a romantikához, és egy újabb fantázia kötötte le figyelmünket: Schumann Keleti képeinek (op. 66, 1848-ból) hat impromtu-je, szép változatos muzsika, a vidámságtól az áhitatos és elcsendesülő magába merülésig.

.

Az itt megidézett felvételen is egy remek házaspár játszik, bár együtt egy húszassal fiatalabbak Várjonéknál.

.

A zárószám a novemberi kamarafesztiváljukon is hallott Schubert-darab volt: az Életviharok (Lebensstürme, D 947, 1828) című viharos kezdetű, majd felváltva lecsillapodó és még ötször kitörő  viharos hangulatú allegro. Töretlen tisztasággal és finomsággal adták ezt is elő, ahogy az egész este meghatározó élménye a szinte észrevétlen előadói jelenlét volt, amelyben csak a szerzők és műveik kerültek a középpontba az alázatosan, de varázslatosan játszó művészektől. Csak az a zongora... :-(

.

 

De hogy ne maradjunk a kitűnő művészek játéka nélkül, megidézek két régebbi videót, amelyen Várjon Dénes a 67/4-es mazurkát játssza, már akkor és azóta is költőien!, illetve Dvorzsák Szláv tancaiból játszanak egy négykezes vidám scherzót (Szomszédság címmel), mivel a keddi koncert eredeti műsorán ezekből a táncokból adtak volna elő válogatást a koncert végén. (Akkor volt Dénes nagysikerű debütálása New Yorkban, és műsorukon ott is szerepelt a Schubert-mű, illetve Kurtágok is. A linkkel ellentétben szólalt meg a Chopin-darab.)

.

.