Szia Bovista!

Az írásod továbbra is élmény kategória, pláne, hogy így tél beálltával is jó kis érdekes témákat tudsz feldobni, s ilyen komolyan beleásod magad a jószágok életébe. Most először, és barátsággal, tennék hozzá néhány megjegyzést:

- Érdekes, amit a sör- és borélesztők keleti megközelítéséről írsz, én személy szerint ezt most még inkább rábízom az erjesztő baktériumokra, ha nem is a vadakra, fajokra, egy sütőélesztő is besegíthet akár.

- Remélem, az ég kicsi madarai fészkeinek fotózását csak kevesen fontolgatják, pláne költési időben, én szinte látlak, katt, katt, s mész tovább, csak nehogy valaki balga elkezdje széjjel szedegetni azokat épp :-( A barkós cinkéét szabad (télen), újat rak, s kapcának használták századok óta.

- A madarak fészekrakási szokásai és a gombák /már a heterotróf, nem deviáns, +2 fok feletti gombák :)/ kapcsolatát szabadalmaztatnod kellene, pár 'szakdolgozat sáros' komoly diplomás tuti ráharapna! :-D

OFF Jó régen, 17 évesen órákat kellett mozdulatlanul ülnöm a Bükkben. Őrségben váltottuk egymást. Egyik alkalommal, áprilisban, de még havazott, egy barát cinege (olyan mint a szén cinke, fekete sapkával, csak kisebb) kiszemelte magának a mozdulatlanságomat és loboncomat, embert se nagyon láthatott még, és a vállamra szállt, elkezdte tépkedni a hajamat. Alaposan fájt, ahogy húzta, de nem boldogult (szerencsére :D), újra és újra nekiveselkedett. Szinte hallottam a pici szíve dobbanását, éreztem a pici dühét, agresszióját, ahogy egyre elkeseredettebben próbálta tépni a hajam. Életem élménye volt, anno csak Búvár újság és Természet világa létezett, meg is írtam nekik. A kis cipőtlen ösztönösen tudta, hogy jó anyagból vagyok, szeretem a sört meg a jó embereket :-D, most ük-ük-ük-cinkefészeknagyapa is lehetnék tán, de nem bírt a hajammal. Csak érdekesség volt. Más kérdés, hogy egy gombát, mint igen gyorsan bomló "növényt" :), felhasználnak-e vajon. De Isteni tehetséggel áldott vagy, ember! Írj sokat örömünkre! OFF END