Alkotok

Novemberi köd … 

álmos lombtalan bokorban bujkál a köd
avar alatt szunnyad az álmodó holnap
míg meztelen gallyakon pókok hálót fonnak
elveszik a ködben az idő is szürkévé olvad
november hídján hol a vége ködbe foszlik
rejtelmes előttem a végtelen mi át sem látszik
álomba ringatja a feltámadt szél a káprázat
néma csendjét
hiába keresem nem találom a hajnal
elvesztett kezét