Egy készülő blogbejegyzés felvezetője.

Milyen szépeket írt Wazull kollega 2009-ben.

UvL:
"Egyszerűen szándékosan nem akarod észrevenni a töménytelen mennyiségű anyagot, ami rendelkezésünkre áll az európai vívással kapcsolatban úgy kb. 1390-től kezdve. <hiba: 1290> Senki nem állítja, hogy sikerülhet pontosan úgy vívni, mint 1510-ben. Számomra az a fontos, hogy találjak egy olyan rendszer, ami hagyományos fegyverzettel – rapier vagy szablya - képes hatékony sportvívást felmutatni. Ennek a rendszernek az egyik apró eleme, hogy legyen lehetőség ellenőrizni a vívásom „hatékonyságát” – én megvágom, megszúrom a másik csak ritkán vagy nem olyan veszélyes helyen. Akár kendósokkal szemben, ha őket is érdekli a dolog. Akár bárdolatlanul, cirádák nélkül..."

W:
"Neked az a rogeszmed, hogy kendosokat akarsz mas stilusokkal vivatni. Ez olyasmi, mint amikor a kisgyereknek van ket muanyagkatonaja, es elbabozgat veluk, hol az egyik gyoz, hol a masik. Tul sok ertelme nincs, hidd el nekem." [1]

UvL:
"Sokat vívtál más stílusú vívokkal??

Különben is, miért van az, hogy más országokban pl. Oroszországban teljesen normális dolognak minősül a különböző stílusú emberek egymás közötti gyakorlása. Jelen pillanatban én három hatékony vívórendszert ismerek: a canne botvívás, az olimpiai vívás (itt a kardvívás a legizgalmasabb) és a kendó. Sporthatékonyságról beszélünk, ok?. Nagyon érdekes lehet még a Kard rendje és Hidán Csaba szablyavívása. Miért ne lehetne kipróbálni: milyen érzésés egy teljesen más stílusban mozgó emberrel szemben vívni? Szó nincs hittérítésről, inkább csak baráti tapasztalatcseréről."
________________

1. Ezzel szemben a vívókat mindig is érdekelte a téma. Már legalább két jól dokumentált esetről tudok (fényképek stb.), melyek jóval a rendszerváltás előtt történtek, igaz külföldön. Erről szól majd a bejegyzés.