Ipari területen, homokos talajon alacsony zöldségek között találtam nyelespőfetegeket.
A talált termőtesteken a kobak mérete 0,9-1,7 mm közötti intervallumnak megfelelő érték.
Szürkés, szürkésfehér színű termőtest alsó harmadát egy sötétebb sáv öleli (nekem barnás) ami törmelékkel, homokszemcsékkel beágyazott. A homokszemek kitartó munkával ledörzsölhetők, de az ülepi sötét gyűrű megmarad, ami ha jól néztem az exoperidium. A szürkésfehér kobak rész burka közelebbről olyan mintha apró sötétebb szemcseszerű elszíneződött részeket tartalmazna, ezek még közelebbről inkább szabálytalan lyukaknak, kis eróziós gödröknek tűnnek melyek összefolynak egy nagyobb képletté. A fejrész burkát adó szürkés réteg (endoperidium) papír vékonysága, de elég ellenálló, nem is olyan könnyedén szakítható szét. 2,5 M-os kénsavoldat illetve kb. 30%-os KOH-oldat hatására a csuhé színe nem változott.
A fejtetőn a tipikus szakított, fogazott kimeneti nyílás, mint amit egy nagyobb kaliber üt. Ezen a szájnyíláson bekukucskálva látható egy kis gyapot szerű anyag, ez már a kapillíciumok és spórák gyúrta halmozódás makroszkópikus kivetülése.
A talált példányok 3-7 cm-es nyéllel rendelkeztek, átmérőjük 4-8 mm között, a végük gumószerűen megvastagodott (ez a megvastagodás akkor is megmarad ha alaposan ledörzsöljük a rátapadt talajrészeket). A nyél felülete mintázott, barnás-, barnásvöröses (nekem) szálakkal, néhol ez a mintázat felszakadozott, és a kikandikáló rész fehéres. A friss nyelet hosszában könnyedén rostokra, szállakra lehetett szedni, ezek a szálak szép fehérek voltak. A friss nyél kereszt irányú behatásra könnyedén megadta magát és eltört. Egy szép vaskos nyelet meghámoztam ízlelési célzattal, de a pucolás közben berobbantak hozzám az irodába és véletlen beleejtettem a lúgoldatba, a későbbiek folyamán meg megfeledkeztem róla. Majd legközelebb. (egészen kellemes illata volt a friss nyélnek).
A szétloccsantott kobakból kiömlő spórák szabad szemmel kakaó barnák, a mikroszkóp alatt levegőben inkább sötétbarnák. A spórák alakja –a legtöbb vizsgálati közegben- közel gömbölyded. Olajban igen sok deformitásoktól szenvedő spórát lehet megfigyelni. A spórák kifejezetten hidrofóbok, útálják a vizet, ez sok nehézséget okozott vizes alapú festékek alkalmazásánál. A spórák átlag mérete 6 µm (119 mérés, de különböző közegekben), az átlagos szélsőértékek 5,1 és 6,9 µm. A spórák felülete varacskos, rücskös. A kapillíciumok átlátszóak és vastag falúak, valamint elég rugalmasak lehettek mivel sokszor olyan formán néztek ki, mintha meg lennének csavarodva többszörösen is. A kapillícium átmérők esetén 2,7-től egészen a 9 µm-ig lehetett mérni.
(a mikrók mind egy példányból készültek)
A mikrók (levegőben, olajban és mindenféle festékkel):
ezek a képletek az exoperidium környékén leledztek, ezekre a lándzsákra tapad vajon a homok?
(az elkülönített 4 képre vonatkozna fent)
Próbálkoztam ezüsttel is bevonni a spórákat, hátha jobban látszik a spórákon a mintázat (nem igazán jött össze, vagy totál befeketedtek, vagy csak megsárgultak, nem adom még fel. majd rápróbálkozom másik technikával is)
Ezek a giga méretűek is lehetnek saját „elkorcsosult" spórák?
Azt majd elfeledtem, hogy szerintem Pillás nyelespöfeteg (Tulostoma fimbriatum) volt a bonctani áldozat. Ha mégsem, akkor valaki könyörüljön meg rajtam.
