Zentralalpenweg, Hainburg-Parndorf

Előzmény: akárcsak az SNP, ugyanúgy a Zentral létezését is Sétálós bácsi haverom említette még jó pár hónappal ezelőtt. Az útvonal alternatíváktól függően is nagyjából 1200 km hosszban tekereg osztrák szomszédunknál a Pozsonytól nem messze lévő, Duna mellé épült Hainburgtól (az SNP kiindulópontjával, Dévénnyel, majdnem szemben van a Duna jobb partján) a az osztrák-svájci-liechtenstein-i hármas határnál fekvő Feldkirch városáig. Közben számtalan szebbnél szebb alpesi helyet felkeresve. A Zentral Ausztria tíz hosszútávú vándorútjának egyike, a kettes számú. A túraútvonal igazolófüzete három kötetes, az első Hainburgtól Tappenkaseehüttéig tart, a második kötet
Tappenkarseehütte-Feldkirch között kalauzol (útvonalleírás is van benne) a könnyebb útvonalon, a hármas kötet ugyancsak Feldkirch-ig vezet, de a Magas-Alpokon keresztül és az egyik mellékútvonala már Ausztria legmagasabb pontjához (Grossglockner, 3798 m) közel vezet.
Az interneten eleinte nem sok mindent találtam, pár képen és az útvonal térképen berajzolt helyén kívül. Végül kimentem Bécsbe megvenni az igazolófüzeteket magamnak és Sétálós kollégának is, a három kötet ára elég borsos, 30 cent híján 30 eurót kóstálnak a füzetek (ezekről raktam be múltkor ide képet). Ezek után kezdődött meg az ismerkedés az
útvonallal és a határhoz közelebb lévő egy nap alatt bejárható szakaszok logisztikájának megtervezése. Közben a mozgalmat irányító házaspártól kaptam információkat a nyitott kérdéseimről, illetve pár célirányos keresés után, már az útvonalról is jobban képbe kerültem.

Sétálós már közben elkezdte az utat egy határtól nem messze lévő szakasszal, nekem nem rég jött el a kezdés napja.
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok még olyan kondiban, hogy máról-holnapra a Magas-Alpokban küzdjek az elemekkel, de nem is kell ilyen rövid idő alatt. Az SNP másik felé még bejárásra vár (téli sátrazási kényszerszünet van éppen), ott is lehet még edződni az Alacsony Tátrában például. Ahhoz képest, hogy a Kohász kékkel kezdtem nyáron a
nagyzsákozást, mostanra már tele vagyok tervekkel, hosszú a bakancslista.

Mottó: merj nagyot álmodni!

Következzék a túra:
Az SNP kezdeti és néhány további szakaszának logisztikájával indult a nap, reggeli első vonattal irány Győr, majd Hegyeshalmon át Rajka, onnan pedig busszal Pozsony, rusovcei átszállással. Ezúttal azonban a Dunán már nem keltem át, hanem a 91-es buszról leszállva Aupark megállónál a pár száz méterre lévő Einsteinova megállóhoz sétáltam, ami egy gyorsforgalmi út szélén helyezkedett el (mint a budapesti Kacsóh Pongrác, Nagykőrösi vagy Budaörsi út). Nézegettem a megállóban kirakott prospektusokat, de nem jutottam tovább a kérdés megválaszolásában, hogy mennyi fog kerülni az út Hainburgig (Ausztriában csak Bécsen keresztül vezetett volna értelmes út Hainburgba, így nem arra mentem). Bécsig 6-7 eurót írt az egyik busztársaság papírja, így mondom talán nekem sem kell 4-5-nél többet fizetnem. 10 perc késéssel futott be a Slovak Lines járata, igazán jó áron, 1,5 euróért vitt el Hainburgba.
Leszállva a főtéren (első jelzés) egy presszóban próbáltam beszerezni az első pecsétet, de hiába, nem jutottunk dűlőre a pultos hölggyel (külföldi nyelvtudásom nem valami sok), aki egy turistainformációs irodába irányított, ami 10-kor nyitott, így azt nem vártam meg. Tovább haladva egy étterem ablakában vettem észre a Zentralapanweg kontrollstelle táblát, de az étterem hétfői napokon zárva van, így ez sem jött össze. Végül egy közeli cukrászdában kaptam pecsétet, majd sietősen távoztam is a Duna irányában, ugyanis útközben kitaláltam, hogy jó lenne két órával korábbi vonatot elérnem Parndforban, ehhez pedig 5 óra állt rendelkezésemre a nagyjából 25 km-es úthoz. Régi épületek és lépcsős részeken keresztül vezetett le az út a város vasúti megállójához, a Duna mellé. A vasút töltése meg van emelve és egy hosszú hídon át vezet egy jó darabig, lejjebb érve meg is lett ennek a magyarázata: árvízvédelmi okokból a híd alatti területen fal áll, közötte kis átjárókkal, melyeket szükség esetén le lehet zárni. A híd tövében lévő mérce mutatta, hogy az árvizek miatt már nem egyszer lehetett a feladata a város védelme.

 

1. Hainburg főtere, a túra kiindulópontja

2. az egyik sarokház falán lévő első Zentral-os táblácska

3. Duna part, jobb oldalt a vasút

4. Duna part, másik irány

Az út a vasút és a Duna között vezetett, jelek voltak és a térképpel együtt használva el lehetett boldogulni (olyasmi, mint a régi OKT jelzettsége illetve annál egy kicsivel több), ezt a továbbiakra is el tudom mondani. A vasút eltért balra, jobbra Duna holtág, majd házak közé tértem be és nemsokára elhagytam a várost. Egy szép fák szegélyezte úton mentem a következő város, Bad Deutschen Altenburg felé, átkelve egy forgalmas út hídja alatt már meg is érkeztem a városba. Sok mozgás nem volt, ez amúgy is jellemző az osztrák településekre. Az út egy Ferenc József szobor után parkba vitt, majd vissza a házak közé. A fürdőt elhagyva el kellett térni jobbra majd két kisebb úttévesztés után már lassan elhagytam a települést. A szélső házaknál is meg lehetett figyelni azt ami sok helyen van: minden teljesen rendezett, szinte élére állítva minden. Számomra már szinte zavaróan rendezett és patika állapotú minden.

 

5. Hainburgot elhagyva

6. Zentral-os útbaigazító tábla

7. Altenburg határában, lótársassággal

8. ismét a vasút mellett, a távolban van Petronell silója

Elhagyva a várost mezők és szántók közé értem ki és már messziről látszott a következő település Petronell Carnuntum silója. Az egész túra Kemeneshát jellegű, erősen ingerszegény helyeken vezetett, ezt a Petronellre vezető útra is lehetett mondani, a vasút mellé visszatért az út majd végig mellette haladt a vasútállomásig. A vasútállomás személyzet nélküli, pecsételni nem lehet, viszont a váróterem fűtött. Délben indultam, a siló mögötti gazdaboltban sikeresen pecsételtem a füzetembe, majd pár percen belül el is hagytam a települést. Velem szemben egy érdekes kutyasétáltatási módszert alkalmazott egy öreg bácsi: gyökketttővel haladt a kocsijával a kutya meg sétált mellette. Nemsokára megunta ezt a tevékenységét és bevette a kutyát a kocsijába. Kicsit feljebb érve csináltam pár képet a Hainburg irányából érkező és Petronell-t elhagyó 12:19-es csatolt motorvonatról. Pár lépésen belül elértem a túra egyik (a másik a Lajta melletti rész Rohraunál) legfőbb látnivalóját a Heidentort. A régi épületből az egyik kapuzat-szerűség maradt meg.

 

9. Heidentor

10. az út délnek fordul. Ezt a szintű "kihívást" valószínűleg az Alpokban majd helyenként vissza fogom sírni

11. Heidentorra visszanézve

Innen tovább folytatódtak az "izgalmak" az út déli irányba fordult, majd nemsokára hídon keresztezte a bezárt Petronell-Bruck an der Leitha vasutat (Schaffelhof-nál) és hosszú tökéletesen eseménytelen kilométereken át vezetett Rohrauig (bal és jobb kéz felé sok-sok szélerőmű), ahol a Lajta és holtágának közelsége adott némi színt annak a pár száz méteres kis ösvénynek, majd utána ugyanúgy hosszú és egyhangú úton vezetett tovább Parndorf felé.

12. Lajta melletti mocsaras területen vezető hangulatos ösvény

13. Lajta Rohraunál

A hosszú utat bal oldalon szélerőművek sokasága szegélyezte, egy útelágazásban pedig volt kis útbaigazító nyilas tábla, ami pár helyen még megtalálható, elég hasznos tud lenni. Közben már nézegettem az órámat és nem álltam valami jól, pedig sietős léptekben mentem végig. Így aztán kénytelen voltam gyorsabbra venni a tempót. Az A6-os autópálya hídja és onnan Parndorf (Pándorfalu) már-már irreálisan messzinek tűnt, a falu templomához érve már csak 10 percem maradt a vonat indulásáig, de végülis sikeresen elértem. A pecsételés így kimaradt, majd legközelebb pótolom. Hegyeshalmon és Győrön keresztül tértem haza.

14. segítség a a helyes út megtalálásához

15. szélerőművek sokaságának részlete

16. Parndorfra érkezve, kutyafuttában

17. Parndorf Ort megállóhely és elágazás, a túra végpontja