Értem. Azért egy baráti találkozótól több kell, hogy legyen egy ilyen alkalom, hogy istentiszteleti jelleget öltsön.

Pl. Bibliaolvasás, megosztás, beszélgetések, és mondjuk prédikáció..., de ki prédikál? mindig másvalaki? vagy

aki elhívást érez? Kis létszámban tudom ezt elképzelni. (házi gyülekezetek - vannak ilyen kezdeményezések)

 

Viszont egy hagyományos, nagyobb létszámú gyülekezetben nehezebben (vagy sehogy) nem valósítható meg

az interakció. Eleve a megosztás nehézkes lenne, ha mindenki hozzászólna (és akkor most elvárás ez vagy sem),

s gondolom kevés pásztor venné jó néven, ha valaki közölné vele, hogy teljesen rosszul értelmezi a Máté 15,23-at :)

 

Az az érzésem, számodra a kettő ötvözése lenne ideális: a hagyományos struktúrából a prédikáció (és esetleg a zene),

és a házigyüliből, pedig a párbeszéd, megosztás.