Tudom, és még legalább  kétszer annyit fog is lelni, mint amennyit eddig találtál... . Budék ui. ezeket a "lőporszagú" western-filmeket direkt úgy rakták össze, hogy amikor a hullahegyeket csinálják a coltokkal, akkor aközben valamiféle akasztófahumor oldja is a hangulatot.

Az általam idézett jelenetben például a seriffek 12 hullát láthattak abban a kártyabarlangban; megszámoltam! ;-) ! Persze hogy hamukázott az öreg hogy azt se tudta hogyan kezdődött, mert túl hirtelen történt, ha már a lövöldözést élve megúszta, nem akart bosszú áldozata lenni... . Sőt még méltatta is őket az "úri bemutatással"!! ;-D Négy olyat, akiknek a kezében egy tized másodperc alatt még a kapanyél is elsül... !

De van benne más humoros rész is: a börtönőr-seriff nem akarja elengedni a kártyást, de amikor lepénzelik, rögtön megjegyzi a dutyiról, hogy borzasztó technikai állapotban van, a lakatok is rozsdásak már, stb., és sajnos könnyű belőle megszökni... :-))))))))) Aztán elengedi a hamiskártyás Francis Colt Morren-t... .. .

A másik seriff meg a tízezerért otthagyja a seriffi állást, de előbb a fogolyként bent tartott hétpróbás gazfickót nevezi ki és esketi fel új seriffnek( :-D!), mert éppen nem akadt más... .. Az meg örömmel mondja: "Mindig is seriff akartam lenni! ;-)" <-- :-D

A Bud-os filmeknek mindig is az efféle ellenpontozás adta meg a jó hangulatát. És az efféle poénokból van belőlük még bőven... . Piedone Afrikában: Amikor monoklit csinál Rizzo a felügyelőnek, akkor gúnyosan megjegyzi: "Az ilyen monoklikra nagyanyám mindig is kamillás borogatást készített; ---> áldott keze volt!"