Hétvégén mértem maximum pulzust.

 

A mérés első tapasztalata az, hogy érdekes dolog a futás pszichés oldala.

 

Én anno túrázással kezdtem, tájfutással folytattam a sportot, és ha futottam, az szinte mindig dombon-hegyen volt, szóval nekem a futás szinttel-tereppel természetes. Ezek után igencsak meglepődtem, amikor a Futók kézikönyve hosszan ír arról, hogyan vegyük rá magunkat a terepen edzésre - ha erről ennyit kell írni, akkor ez nyilván sokaknak problémát jelent.

 

Ezek után a hétvégén eldöntöttem, hogy mérek maximális pulzust meg futok pár kilométert 160-as pulzus fölött. Előtte ugye kocogtam egy jót 150-es pulzus alatt, azzal nem volt gond. Viszont amikor az órát átállítottam magasabb pulzuszónára, akkor egy kicsit megtapasztaltam, mit érezhet más az első megfutandó domb előtt - furcsa volt belevágni az "ismeretlenbe" (utoljára szerintem bő 20 éve futottam "nyomjuk meg keményen" stílusban).

Aztán persze hamar rájöttem, hogy megy ez a tempó szépen, azt is megéreztem, hogy 160-as pulzusnál vált a légzésem (azaz meglett a T1 vagy a T2 küszöb,lásd alább), és egy sprinttel 192-ig sikerült is felnyomni a pulzust. A tényleges maximum kicsit efölött lehet (195-200), úgy éreztem, nem sikerült minden beleadnom.

 

A korábbi szubmaximális tesztek alapján 200-205-öt saccoltam; néhány ütésnyi pontatlansága még a laborban végzett maximumtesztnek is van (függően attól, hogy mennyire "hajtják" a technikusok a tesztalanyt; függ a pihentségtől, kávétól, gyógyszertől...); szóval, a továbbiakban nyugodtan számolhatok 200-zal, úgy szép kerek számok a zónahatárok.

 

Viszont akármilyen szép kerekek a számok, nem értem őket pontosan. Ha a Futók kézikönyvét nézem, akkor az a pont, ahol már nem kényelmes a beszéd, a T2. Én úgy érzem, hogy ez nekem a 160. A T1-et ebben az esetben nem sikerült megtalálnom. Ha viszont Sally Edwards egy másik írását nézem, ahol a maximális pulzusból vezeti le a zónákat (https://heartzones.com/wp-content/uploads/2016/03/hz-white-paper.pdf), akkor T2=180 és T1=160. Valaki el tudná megyarázni?

 

 

 

A hétvégi futás másik "eredménye", hogy olyan érzés van a térdemben, mintha egy kicsit lazultak volna a szalagok. Járás közben OK, guggoláskor is OK, de pihenés/fekvés közben előjön ez a lazulásérzés, meg időnként (pl. a lakásban sétálva) kis kattogás. Mintha már K100 után is lett volna hasonló. Ennek mi lehet az oka, és főleg, mit érdemes vele kezdeni? (Az én tippem a több statikus edzés (guggolás stb.) és a mérsékelt edzéstempó.)