A termék diffúziója soha nem korlát, csak a reagens diffúziója az. Kivéve persze, ha a termék vissza is tud alakulni az adott potenciálon, mert akkor a termék egyben reagens is.

Itt, persze, mindig a reagens diffúziója határozza meg az áramot. Nem szabad összekeverni a határfelület vezetését az oldat vezetésével. Ez két különböző dolog. Az áramot persze a határfelületen fellépő reakció határozza meg, az ennek az áramnak hatására az oldatban fellépő feszültségesést viszont az oldat vezetése.

A vezetősó valóban nem járul hozzá az elektród felületén a töltésátlépéshez, csak az elektrolit vezetését növeli. Lényege, hogy biztosítja az oldat minden pontján az elektroneutralitást. U.i. a töltéssel rendelkező reagens diffúziója egyben töltéshiányt is fog okozni az elektród felülete felé haladva. Ezt az oldatban lévő többi ionnak kompenzálnia kell, ezért minden ionra lesz egy bizonyos koncentrációgradiens, ami diffúziót indukálna, és ezt az elektromos térnek kell kompenzálnia. Ha csak az elektroaktív töltött speciesek vannak jelen az elektrolitban, akkor ennek a koncentrációgradiensnek csak egy nagyobb elektromos tér (az oldaton fellépő nagyobb feszültségesés) tud ellentartani. Ha más, nem elektroaktív ionok is jelen vannak, ráadásul jelentős többletben, akkor egy sokkal kisebb elektromos tér (kisebb feszültségesés az oldaton) ellent tud tartani ennek a koncentrációgradiensnek. Márpedig G=I/U, azonos áramnál kisebb a feszültségesés, az oldatnak nagyobb a vezetése.