Szemerjai Szász Károly

(Nagyenyed, 1829. június 15. – Budapest, 1905. október 15.) magyar költő, drámaíró, műfordító, esztéta, református püspök, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

*

Szász Károly - HAZÁMHOZ.

Hírt sem hallok már felőled,
Erdős, völgyes szép hazám,
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bércet
Sohasem felejthetem
S kél szivemben vágyó érzet,
Hogy pihenjek kebleden.

Semmi, semmi ki nem pótol,
El nem mossa képedet!
Kérdem a sebes folyótól:
Hogy' hagyott el tégedet?
Kérdem a szálló madártól:
Tán kiszáradt a berek,
Hogy tőled ő is elpártol,
Mint a hűtlen emberek?

Gondolom: a nehéz felhő
Arcod özvegy fátyola;
Gondolom: a síró szellő
Egy ismerős furulya.
Gondolom: a virágillat
Esdő sóhajod talán. -
S pásztortűz az a kis csillag
Kék havasod oldalán.

Téged látlak minden képben,
Mely felém száll messzirül;
A sík rónán minden lépten
Bércek árnya leng körül.
Búcsuzó anya fiának
Egy ereklye-képet ad -
S az, habár az évek szállnak,
Mindig kebelén marad.