Zempléni Lesznai Anna

 

 

(szül. Moscovitz Amália) (Alsókörtvélyes, 1885. január 3. – New York, 1966. október 2. ) magyar költő, író, grafikus, iparművész, a Nyolcak vendégtagja.

*

Szürkület

 

 

Megszámláltam a hársfa levelét,
a tulipánok tölcsérében jég van,
a mennyországok hűlt helyében ég van,
a liliomok serlegében hó van,
fészekhagyó minden madár:
s magam is mindig indulóban.
Szárnyuk szegetten örömök és tervek
utamon halomra hevernek
és egyre nagyobb lesz a kár!
Mert milyen jó falatra várna
az, kinek nincsen ép foga...
kemény dió, kemény titok,
keményen virradó napok,
kemény a padmaly és kemény a párna.
Ereszkedik a nehéz szárnyú este,
összeborul a külön árnyak teste:
nem füzek árnya már
nem templom árnya.
Elindult minden fény az éj felé.
Takarodót fúj a sötét kaszárnya
egyenruhába olvadnak belé
a kéklő pára s a piros tüzek.
Feketék már a tornyok és füzek
fekete börtön a sötét határ,
sötétbe ütközöm, ha egyet lépek.
A démonom, ki vezetett
elengedte fáradt kezem.
Mázsányi teher lankadt vállamon
mérföldes csizma lábamon
csak egyet lépek - s máris a halál.
Halotti kendő kihűlt államon...

*

Őszi szavak

 

Mert nem vagy nálam: ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim,
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.

 

Mert nem ölelsz meg: két karom
Belefojtom száz semmiségbe
Mint télen fázó rózsatőt
Fáradt lombok mélyébe rejtnek.

 

Mert elhagytál: a perceket
Álmatagon ejteni a földre...
Sárgult tenyérnyi levelét
Juharfánk így hullajtja halkan.