Szeintem nagyon sok pár hasonló utat járhat be, mint amit Ti is. S Ti még a szerencsések közzé tartoztok, mert volt bátorságotok őszintén beszélgetni, kalandozni, megélni vágyaitokat.

Az élet természetes velejárója a változás.

Az állandóságot, a monotonitást nem igazán szereti az emberi elme. A párkapcsolatok többségét az teszi próbára, hogy nincs párbeszéd, nem merik a másiknak elmondani vágyaikat, fantáziáikat, igényeiket, és bizony sokszor nem merik megkérdezni a másikat sem az övéiről. Belekerülnek egy mókuskerékbe, lassan többet tudnak a kollégáikról mint a párjukról, szinte csak aludni járnak haza, az együttlétek ritkulnak, rutinszerűvé vállnak, mint ahogyan rutinból élik mindennapjaikat.  De legbelül ott van a vágy a változtatásra, az új tapasztalások és új élmények megismerésére, átélésére.

Úgy vélem, nagyon sok férfi és nő igencsak meglepődne azon, hogy mi minden fordul meg a párjuk fejében. S könnyen megehet, hogy hasonlóra vágyik a másik is, de ugyebár "néma gyereknek..." ...