Sziasztok!

Végre elkészültem már annyira az asztali körfűrésszel, hogy ki tudtam próbálni. Nagy élmény volt, életemben először használtam ilyen gépet. Fantasztikus érzés volt látni, hogy a levágott darabok (rétegelt lemez) hajszálpontosan egyformák, az oldalaik párhuzamosak, a sarkok derékszögűek. Az elszívás hatékonysága meglepett, egészen minimális por jön csak ki (alulról szív, a gép egy zárt és légszigetelt "dobozban" van, így levegőt csak a fűrésztárcsa mellett szívhat. Ott elég nagy rés van, mert a fémmegmunkáláshoz még annyit sem értek, mint a fáéhoz). Majd ha már teljesen kész lesz, teszek fel róla képet. Nyilván sok sebből vérzik, de én azért büszke vagyok rá. Ha kész lesz, az első dolgom annak a lentebb linkelt "french cleft"-es tartónak elkészítése lesz, mert megőrülök már a csavarkeresgéléstől. :)

Egy másik tapasztalat: korábban írta valaki, hogy nem tapasztalt különbséget a márkás és márkátlan dekopírfűrészek között a használat során. Én találtam. Eddig egy 10 éves Kinzo (igen, tudom...) volt, amivel 5 centinél hosszabban még nemigen sikerült a kijelölt vonalon maradnom, és a vágási felület szinte soha nem volt merőleges a lapra (pedig jó minőségű fűrészlapokat használtam hozzá). Most vettem egy Makita 4329-est, és láss csodát, a vonalon megy, a vágás síkja pedig gyakorlatilag merőleges a lapra. Szóval szerintem azért nem mindegy.