Szervusz, Drága Ho-ho-ho!

 Köszönöm szépen.:)

 

Gallai Gabriella:

 

Igazán kék

 

Gyermekként annyi mindent elhisz az ember,
Mesék, álmok, vágyak kísérik minden nap.
Csak hinni kell, és az ifjú hős szárnyra kap,
Valóságos az Óperenciás tenger.

Égszínkék égről szőtt álmomban suhantam,
Képzeletben szálltam acélszárnyakon.
A fellegeken túl hófehér Tejúton,
Lámpásként kísérő csillagok alattam...

Csak vártam és vágytam, hogy láthassam végre!
Arcom az égen futó felhőkre tekint.
Elmúlt már tavaszom, nyaram is búcsút int.
Közelgő őszöm lett álmaim reménye.

És eljött az a nap! Úgy, mint a mesékben.
Gyermeki izgalom pírja ég arcomon.
Igen! Útra kelek hát acélszárnyakon!
A rotorzajt is túlzengi szívverésem.

Pirkadatban szállni csodaszép színekkel.
Kísérem szemmel a távolodó tájat,
Fodros felhők alatt megbújó utcákat.
Habzsolom a látványt csordultig telt szívvel.

Ott fent a magasban az ég örökké kék!
Mondogatták, mikor gyermekként kérdeztem.
Szürkés esős napokon nehezen hittem,
Hogy a felhőkön túl az ég igazán kék.

Életre kelnek a pajkos napsugarak,
Aranyló fényükben tündöklő fellegek,
Elvarázsolt világban égi díszletek.
Lefelé repítenek az acélszárnyak.

Viharos szél ölén a gép is megremeg!
Napfény helyett a szürke fellegek között,
Eső mosta ablakban a város fölött,
Bágyadt reménnyel a kékségen merengek...

Sápadt Hold fényében is fekete az ég.
Acélszárnyak hátán repít az izgalom.
Láthatom még újra? Hisz most már jól tudom,
Hogy a felhők felett igazán kék az ég!

2016. szeptember 22.