Sziasztok!

 

Tegnap jöttünk meg Rómából, egy hosszú hétvégét töltöttünk ott a párommal és még mindig a hatása alatt vagyok, úgyhogy elkezdtem írni a beszámolót az élményekről.

Csak az első két napot foglaltam össze, ezt most idemásolom, aztán majd jön a folytatás is.

Elnézést kérek azoktól, akiknek nem tudok újat mondani, de talán az első Rómába utazóknak jól jön az útleírás.

Most jártam harmadszor az örök városban, de azt már most tudom, hogy nem utoljára, alighogy haza jöttünk és máris visszavágyunk.

 

Római élmények 2016.09.24-2016.09.27-ig

Egy kuponos ajánlattal leptem meg a párom születésnapjára és házassági évfordulónkra. Úgy időzítettem, hogy pont kint legyünk 09.25.-én a jeles napon.

Izgultam előtte és gyűjtöttem a látni valókat az úti könyvekből és a fórumról.

Minden jól sikerült, de azt már láttam az elején, hogy kevés lesz ez a pár nap és vissza kell még térni!

2016.09.24. szombat, indulás Rómába

13.05 órás repülőgéppel indultunk a Ryanair légitársasággal. Többször repültünk már életünk során, de fapados légitársasággal eddig még nem, ezért is voltam olyan izgatott és tettem fel annyi buta kérdést, de aztán mindent megértettem a fórumos bejegyzésből, de továbbra is tartottam a poggyász határoktól. Kell-e majd nekünk büntetést fizetnünk? Igyekeztünk beleférni a megadott keretbe, de csak a reptéren derült ki, hogy ez nem sikerült, mert a szabvány 55*40*22-es bőrönd 2 cm-rel szélesebb és mivel kemény fedeles sehogy sem lehetett volna betuszkolni a keretbe. A második kézi poggyászunk pedig kb. 5 cm-el volt magasabb, de ezt viszont betudtuk volna erőszakolni, mert nem tömtük ki. Megnyugtatok mindenkit, hogy nem kell izgulni, mert nem foglalkoztak a bőröndökkel, nem mérték meg és nem próbálták bele a keretbe.

Minden simán ment, ahogy kell, szekun átestünk gyorsan, még az illatszeres kis nylon tasakunkat sem szedették ki a táskából, bent maradtak a kis kézi poggyászban, valamint az övön kívül semmit le sem kellett venni.

Bent aztán volt időnk bőven, mert betartottuk a két órás időt, pedig ilyenkor ha már megvan az embernek a beszálló kártyája, elég lenne egy órával előbb is kimenni.

Kb. 1 órával a gép indulása előtt írták ki, hogy az A14-es kapuhoz kell menni és kezdődik a beszállás. Innét volt nekünk új a procedúra, de nem volt semmi bosszantó, sokan odaálltak már sorba, mi nem siettünk annyira, így nem is fértünk bele az első 90-be, tehát a csomagjainkat elvették és a gép rakterébe helyezték, ami azért is volt jó, mert nem nekünk kellett fel és lecipelni a gépről, ott keringtek a többi feladott poggyásszal együtt.

A repülőtéren Rómában megvettük az információs irodánál a Róma kártyáinkat, 38,50 euró darabja, adnak hozzá térképet és leírást, hogy milyen múzeumokra lehet felhasználni.

A transzfert eléggé elszúrtuk, mert nem néztem utána a taxi kérdésnek, pedig kaptam egy jó kis linket Tőletek itt a fórumon, de nem használtam fel, hogy kiszámoljam, hogy mennyi lesz a taxi, csak érzésből gondoltam, hogy ha a Ciampino repülőtérről a Termini pályaudvarig 30 euró a taxi, akkor a mi szállodánkig sem lesz sokkal több. Abban is hibáztam, hogy nem alkudtam a sofőrrel, azt mondta, hogy annyit kell fizetnünk, amennyit mutat majd a taxi óra, csak akkor kezdtem el idegeskedni, amikor már régen meghaladta a 30 eurót. Bukta volt, de mindegy, annak tudtuk be, hogy a poggyász büntetést úgy is megúsztuk. Korábban megkérdeztem a szállodánkat, hogy mennyi a privát transzfer és sokalltam érte az 55 eurót, hát most már visszasírtam, hogy inkább azt választottuk volna, mert a taxi óra a szállodánk előtt 70 eurót mutatott, pedig gyors úton jöttünk, nem kerülővel. Gondoltuk, hogy majd visszafelé jövünk rendesen a metro+busz kombinációval, mert eltaxiztuk az oda-vissza út árát.

A Hotel delle Province szállodában laktunk ugyanebben az utcában, egy kicsit azért kiesett a látni valóktól, de metróval elég jónak mondható volt a közlekedés, sőt még a végén egy buszt is találtunk, ami éppen a ház előtt tett le. Szép, 4 csillagosnak írt szálloda, bár az itthoni négy csillagosok azért sokkal szebbek, itt nem volt wellness, de jó nagyok a szobák, a miénkhez erkély nem tartozott, de úgy is felesleges lett volna, széfünk is volt, bár nem működött, eldugtuk a pénzt, de semmi sem tűnt el, valamint bőséges svédasztalos reggelit szolgáltak fel a szálloda tető teraszán. A párom glutén érzékeny, jeleztük is, úgyhogy készültek neki kenyérrel és süteménnyel.

Pár percet sétáltunk a Bologna térig és az onnét induló 62-es busszal szerettünk volna bejutni a központba, de pechünkre az orrunk előtt ment el a busz és még fél óra múlva sem jött a következő, úgyhogy feladtuk és mentünk a metróval. Féltem tőle, hogy milyen lesz a metrón a közbiztonság, de teljesen alaptalan volt a félelmem, semmi attrocitás nem ért bennünket, teljesen korrekt, normális helyzetek voltak és szinte minden metró állomáson ott álltak a katonák felfegyverkezve és sok rendőrrel is találkoztunk.

Két metró van a városban, mi a B metróhoz laktunk közelebb, ezért már kinéztem, hogy a Colosseumnál fogunk akkor leszállni és akkor ott kezdjük a sétánkat.

Csodálatos napsütés, kellemes meleg fogadott bennünket akkor este, jó sok időt elvacakoltunk ezzel a buszra várással, de a lemenő napsugár szépen bearanyozta a Colosseumot, az ókori Róma jelképét, a 7 új világcsoda egyikének választották. Mivel volt Róma pass-unk megnézhettük volna belülről is, de már késő volt, ezért csak kívülről jártuk körbe, majd tovább sétáltunk a Via del Fiori Imperial utcán és szemügyre vettük a Forum Romanum romjait és a császár fórumokat.

Róma újkori központja a Piazza Venezia, a tér déli oldalán áll a hatalmas méretű II. Viktor Emanuel emlékmű, az olasz egység 63 m magas márvány emlékműve. A rómaiak lenézően írógépnek nevezik, de minket elvarázsolt. Belülről is bejárható, a felső teraszról, csodálatos a kilátás az egész városra, lifttel lehet feljutni 7 euróért a 

Santa Maria d’Aracoeli felől, szerintünk megérte felmenni, innét néztük meg a csodálatos naplementét, ahogy lebukott a nap a felső teraszon lévő négy dekoratív bronzparipa mögött.

Hirtelen nem is tudtuk, hogy merre induljunk, ezért felugrottunk a 8-as villamosra, ami a tér mellől indult, addigra már teljesen besötétedett, ezért nem sok mindent láttunk, csak kipihentük magunkat egy kicsit. Ez a villamos a Trastevere negyedben közlekedett, gondoltuk majd leszállunk róla, ha találunk valami jó kis hangulatos részt, de a hídon áthaladva még korainak tartottuk a megállót, ezért majdnem végig villamosoztunk és megállapítottuk, hogy egyre-kevesebb a látni való arra-felé, úgyhogy inkább leszálltunk és sétáltunk visszafelé, de végül ismét visszaszálltunk a villamosra és mentünk a hídtól számítva kb. 2 megállót. Innét gyalog indultunk el a belváros felé, szerettünk volna találni egy kellemes vendéglőt, ahol megvacsorázunk.

Végül Róma legfestőibb terére lyukadtunk ki, a Campo de Fiori-ra. A reneszánsz város idegenforgalmi központja, kurtizánok vadászterülete, látványos kivégzések színtere volt. Komoran magasodik ki Giordano Bruno sötét bronz szobra, itt égették el 1600.02.17.-én.

A tér északkeleti végén áll Cancellária reneszánsz palotája, emeletes loggiasorokkal szegélyezett udvara esti kivilágításban különösen szép. Ezen a téren találtunk egy hangulatos kert helyiséget, ahol finom vacsorát ettünk.

Kis pihenő után a Piazza Navona dísztere tárult a szemünk elé. A középkorban lovasjátékokat tartottak, a reneszánsz idején piacul szolgált, mai pompáját Pamphili X. Ince pápának köszönhetjük, aki a tér déli sarkán megépítette hatalmas palotáját, a Palazzo Pamphilit. A tér díszei a barokk szökőkutak, déli részén a palota előtt áll a Neptun szobor, Bernini műve, nyilván azért alkotta, hogy méltó párja legyen a tér közepén álló Fontana dei Fiumi szökőkútnak, ami Bernini főműve. A tér északi részén a szimmetria kedvéért állították fel a harmadik szökőkutat, Neptun harca egy tengeri szörnnyel, ez Bitta és Zappala műve.

Trevi kúthoz igyekeztünk a Navonáról és útközben megcsodáltuk a Pantheon-t, az ókori Róma legépebben megmaradt épületét, I.e 27-ben épült. Csodálkoztunk rajta, hogy még nyitva volt este 9 körül. A klasszikus formaérzék és a római kupolaépítési technika remeke.

Szombat este lévén nagy nyüzsgés volt az egész városban, mindenhol utca zenészek játszottak, néztük egy darabig őket, majd megkóstoltuk az olasz fagyit és végre a Trevi kúthoz értünk. Rómának ez a legnagyobb és legnépszerűbb vízi színjátéka, hatemeletes palotákkal körül véve. Leültünk és gyönyörködtünk az éppen elkezdődő lézer show-ban, megkomponált zenére, különböző fényekkel világították meg a kutat. Sok ember nézte mint mindig, de azért a közelébe tudtunk férkőzni és bedobtuk a pénzt és kívántunk.

Hazafelé vettük az irányt, mert hulla fáradtak voltunk, felültünk a 62-es buszra, most éppen megtaláltuk a Velence téren, de nem lett a kedvencünk, mert nagyon hosszú az útvonala.

 

2016.09.25. vasárnap

Bőséges reggeli után irány a metró és megyünk az Angyal várhoz. Ki akarjuk próbálni a Róma kártyánkat. Elég bonyolult eljutni oda metróval, rá kellett jönnünk, mert a Bologna tértől a B metróval eljöttünk a Termini vasútállomásra és ott átszálltunk az A-ra, eddig rendben is volt, nem tévedtünk el, tudtuk is, hogy a Lepanto-nál kell leszállnunk, de aztán a metró állomástól már nem tudtuk, hogy merre is induljunk. A térképen elég nehezen tájékozódtunk, főleg, hogy sajnos már nem látunk szemüveg nélkül és mindig keresni kellett, hogy hol van, ezért a telefonos google térképpel közlekedtünk egészen addig, amíg le nem merítette az internet keretünket. Megtaláltuk a helyes irányt, de jó sokat kellett gyalogolni még onnét. Lehet, hogy gyorsabb lett volna a Piazza Poppolo téren leszállni és onnét gyalogolni. Viszont még az Angyalvár előtt megcsodálhattuk a Cavour teret és a rajta álló palotát.

Az avignoni fogságból hazatérve a pápák az Angyalvárat választották fellegváruknak, közvetlen átjáró volt a Vatikánnal, hogy ezen keresztül a pápa bármikor menedéket kereshessen a várban. Borgia VI. Sándor négy bástyát építtetett az alapnégyszögre.

Gyorsan bejutottunk a várba a Róma pass segítségével, semmi sor nem volt. Megnéztük a nagyszerű ókori spirális feljárót, a császárok egykori temetkező fülkéit, fegyvergyűjteményt, börtönöket, ahol a sok politikai fogoly raboskodott. Megcsodáltuk a pápai dísztermeket reneszánsz pompában, a felső teraszon áll Mihály arkangyal bronz szobra, nagyszerű kilátás nyílik Rómára.

Az Angyalvár után átsétáltunk a Szent Péter térre a Via della Conciliazone úton, a pápa és Olaszország közti kiegyezés emlékére néhány évtizede nyittatták meg. Útközben betérünk az út jobb oldalán egy csodálatos templomba, sajnos a nevét nem tudom, hogy melyik volt ez, de csak ámultunk és bámultunk a szépségén.

A tér csak vonzza az embert, sodorja a tömeg egyre beljebb a templomhoz. Kibontakozik a kereszténység legnagyobb templomának formája. Nagyszerűen tudatos tér alakítás, úgy tűnik, mintha a templom távolabb lenne, így nagyobbnak érezzük. A kolonnádok alatt sétálva, az óriás oszlopok sűrűjéből szebbnél-szebb variációikban élvezhető a szökőkutak vízpárája mögött emelkedő főépület képe.

Nem volt betervezve, hogy bemegyünk, de nem tudtunk ellen állni, ha már itt voltunk. Táskáinkat megnézték, letapogatták csipogóval és már bent is voltunk a téren. Rengeteg ember volt a téren, az ingyenes utolsó vasárnapnak tulajdonítottuk, de aztán ahogy jobban szemügyre vettük a tömeget, megláttuk a nagy kivetítőt és azon Ferenc pápát, ott volt a téren és körbe ment a pápai mobiljával. Gyorsan készítettünk pár fotót, és pont akkor jött felénk, úgyhogy sikerült találkoznunk vele, megáldott minket.

5 éve amikor utoljára itt jártunk, akkor még Benedek pápa tette ugyanezt az ablakból, de így ez a találkozás még közelebbi volt.

Konstatáltuk, hogy nem fogunk a bazilika közelébe jutni, hatalmas tömeg miatt, gondoltuk, hogy majd másnap még erre jövünk, aztán ha kimarad az sem baj. Az első római utam során amikor egy szervezett, buszos város nézésen vettem részt, bevittek a múzeumba és a bazilikába is, valamint a kupolában is voltam, de a párom ebből kimaradt még, talán majd legközelebb.

Ismét a metró felé vettük az irányt, mert a spanyol lépcsőhöz igyekeztünk.

Itt legalább a metró megálló közvetlenül a téren van, nem lehet eltévedni.

A Piazza di Spagna tér lelke a Trinita dei Monti francia templom előtt álló, egykor Sallustius tulajdonában lévő egyiptomi obeliszkig vezető díszlépcső. A díszlépcső tetején áll a Trinita dei Monti templom, XII. Lajos király megrendelésére épült a XVI. században. A templom két szimmetrikus harangtoronnyal díszített homlokzat Maderno alkotása, a templom belsejét érdekes festmények ékesítik.

A lépcső alján különös kőbárka szolgál szökőkútul, Baraccia, Bernini apja készítette 1626-ban.

Amikor először jártam itt akkor még a lépcsőn virágokat helyeztek el, nekem úgy jobban tetszett, mint így kopáran, ráadásul most újították fel, úgyhogy szürkés fehér a színe. Rengeteg turista özönli el, mi is leültünk és ott kívántuk elfogyasztani a fagyinkat, de jött is rögtön a rendőr és elzavart, mert a téren nem szabad enni-inni, sőt még a gitározás is tilos, de ezt néha olasz módra megszegik. A széles lépcsőfeljárón két oldalt ülnek a turisták és már annyira megtisztították, hogy a fehér nadrág is tiszta marad.

A spanyol lépcsőtől a híres Fontana di Trevi kúthoz sétáltunk, mert látni szerettük volna nappali fényben is.

A kút építésével a barokk pápák 1750-ben egy utolsó nagy emlékművet állítottak maguknak, mert hatalmuk az egyházi államban veszendőben volt. Ókeanosz, a tengeristen két paripával egy diadalkapun át száguld felénk.

A Via del Corso úton igyekszünk a Piazza del Popolo tér felé. A reneszánsz és a barokk Róma főútja, a híres római farsangi felvonulások és népi lóversenyek egykori színtere. Itt épült a legtöbb főúri palota.

A régi Róma főbejárata a Piazza del Popolo. Elliptikus alakú, nagyszerű dísztér. Keletről a Pincio-domb lejtője szegélyezi, pompás lépcsővel. A tér közepén II. Ramses fáraó közel négy évezredes egyiptomi obeliszkje.

A téren pihentünk meg az egyik kávézó teraszán és hallgatjuk az élő koncertet, mert valamilyen fesztivál volt éppen akkor.

A tér északi felén belebotlunk Leonardo múzeumba.

Itt is adtak kedvezményt a Róma kártyára, 8 euró volt fejenként így a belépő.

A híres művész, feltaláló munkáiból rendeztek kiállítást, több mint 50 munkáját gyűjtöttek össze, repülőket, bicikliket, ejtőernyőket és még sok mást. Érdekes volt nagyon.

Jól elfáradtunk, úgyhogy felültünk a 495-ös buszra a tér mellett, hogy pihentessük lábainkat. Teljesen meglepődtünk, hogy véletlenül éppen a szállodánk felé ment, úgyhogy majdnem le is szálltunk róla, de aztán mégsem, mentünk tovább a Tiburtina vasútállomáshoz, ez a végállomás. Innen pedig elmetróztunk Cestius Piramisáig.

A korai császári időkben készült temetkezési épületet az egyiptomi piramisok ihlették, négyszögletes alapzat, 29,50 m, míg a gúla magassága 36,40 m.

Innen busszal szerettünk volna visszamenni a városba és a Tbieris szigetnél naplementét akartuk megnézni. Sajnos nem a megfelelő busz jött, ezért leszálltunk róla előbb mint kellett volna és jó sokat gyalogoltunk a folyó parton, mire megtaláltuk amit kerestünk, de addigra már a nap lement sajnos.

A Tiberis olaszul Tevere folyó az Appeninekben ered és 20 km-re Rómától ömlik a Tirrén tengerbe, a monda szerint a városalapító ikreket, Romolust és Rémust egy kis kosárban itt tették a folyóba.

A Tiberis szigetet már az ókorban a gyógyítás istenének szentelték. III. Ottó császár 1000 körül megépítette a San Bartolomeo templomot. A kórház a mai napig őrzi a gyógyító hagyományokat.

Itt értük el a Trastevere negyedet, amit ajánlottatok már itt a fórumon, úgyhogy mindenképpen megakartam nézni, az előző nap a villamosról úgy sem sikerült ,de itt most bele csöppentünk a pezsgő éjszakai életbe, hangulatos, romantikus utcákon sétáltunk és kerestünk egy jó kis vendéglőt, ahol megvacsorázhatunk.

Itt a fórumon ajánlott Carlo Mentában kötöttünk ki, de csak véletlenül, ez tűnt szimpatikusnak és már nagyon éhesek voltunk addigra. Sajnos a teraszon nem volt hely, de betessékeltek minket egy szűk 2 fős asztalhoz. Sajnos az ételválasztásunk nem volt annyira szerencsés, mert a pizza tésztája olyan vékony volt, mintha pászkát ettem volna, a párom egy pár virslije volt feldarabolva, hogy többnek látszódjon és egy pici kupac krumplit szolgáltak fel hozzá, de az biztos, hogy ez egy nagyon olcsó kis étterem volt. 6 euró egy pizza és 6 euró egy virsli krumplival, 2 euró a sör és 2 a kóla. Bent a belvárosban minden nap ennek az árnak a duplájáért ettünk, de legalább azok nagyobb adagok voltak és normális pizza tésztát adtak a több pénzért.

Mindenesetre nem maradtunk éhesek, úgyhogy folytattuk tovább a sétát és bele botlottunk a Santa Maria in Trastevere templomba, ami Róma legrégebbi 3. századi Mária temploma, melynek homlokzatán a Máriát 10 női szenttel ábrázoló aranymozaik. Csodálatos ez a templom is és főleg sokáig nyitva, 21 óráig. Itt éppen most mise volt, de hamarosan vége lett és még maradhattunk, de egy másik kapun engedtek ki minket, úgyhogy azt sem tudtuk egy jó darabig, hogy hol vagyunk, teljesen eltévedtünk, de szerencsére amikor kijutottunk a házak és a szűk utcák labirintusából kiderült, hogy jó helyen járunk.

Elsétáltunk az útba eső busz állomáshoz és a Termini pályaudvarra vitettük magunkat, onnét pedig a B metróval haza a Bologna térre.

 

folyt. köv.