Mert ahogy megjött Chris Slade, valahogy új energiákat vitt a zenekarba, és a the Razor's Edge-vel kimozdultak a mélypontról, a Thunderstruck pedig minden idők egyik legnagyobb AC/DC száma, ikonikus darab, pár hangból mindenki ráismer. És például ezt a számot Bon nem tudta volna ilyen jól előadni, ebben biztos vagyok. Sokat változott a zenekar stílusa innét kezdve, a gitározás is másmilyen lett, és jobban építettek Brian hangadottságaira.

Nézd, én is meghallgatom a Thunderstruckot, meg az egész Fly on The Wall lemezt, még tetszik is valahol, de számomra a Scottos AC/DC egy másik zenekar, aminek 1980-ban vége volt, és ami azután következett, az nem folytatása semmilyen értelemben. Tök mindegy, hány régi dalt énekelt el Brian Johnson.

A bluesos vonal kikopott, se "Ride On", se "Down Payment Blues", márpedig enélkül az AC/DC nem valami mérföldkő, hanem egy banda a sok közül.

Tehát a lényeg az, hogy számomra Bon egy hiteles figura volt, aki a szinpadon se játszotta meg magát, hanem az volt ő, amit ott láttál-halottál. Ugyanezt nem tudom elmondani Johnsonról, de ugye érzed, hogy ez kicsit többről szól, mint hogy ki képzettebb? Attól még jó választás volt ő, ha már nem akarták abbahagyni, mint pl a Zep Bonham halála után.