Sárközi György

Jó révészek szivén

 

Így, így, így: arcomnak, karomnak, mellemnek,

Megázott szerelmemnek, sárral fröcskölt kedvemnek,

Szivek, hevek, napok, melegek kellenek.

 

Mint aki utoljára bukik föl az árban,

S karját jó révészek mentve megragadják,

S élesztgetik mellükre, szívükre zártan,

 

Így, Így, így: csapzottan, s még alig-alig dobogva,

De lassan fölnyiló szemmel, könnyesen, zavarosan,

Fölnézek sötét szemekbe, tárt szivekbe, meleg napokba.