Ódor György

Nem tudom

Nem tudok

szépen elhegedülni mindent
azután kezdeni táncolni.
Leírni három sorban rímet,
véle szemedbe mosolyogni,
íme, itt ebben a pár szóban,
aki vagyok, leszek s már voltam.

Nem tudom
szeretve bevallani néked
a legegyszerűbb s legszebb dolgot:
mily szomorúak az emlékek
és mennyi örök szerelmet hordok.
Mily szörnyű, hogy e kívánat
a megbocsátottnak így árthat!

Nem tudom,
létezik-e még az a Krisztus,
magasztosan, mint a te lelked.
Mert elfogadtad azt a fiút,
ki bár meg is halna helyetted,
bűnéért meg nem bocsáthatott
magának, őrzi a bánatot.