Hatházi Áron

Esőillatú

bávatag csönd
ődöngő hiány
kezeim között a fény
hiányod
mángorolja szemhéjamat
felhőket érnek
mostoha könnytelen
pillantásaim
ujjaim mind összetörnek míg
virágokért imádkozom
és csak katángtól
kéklő rétek felelnek
az ólmos ég alatt

esőillatú szavakat
lehelj rám Isten

s gyermeked leszek