Gősi Vali

Végül

Ha elfogy végül maradék erőnk,
a végtelen majd kegyesen fogad.
Ott nem számít már testünk gyengülése,
és nem jegyeznek szürke napokat.

Mindenek feletti, örök álom:
testvér, barát nem lesz idegen,
békességbe merül minden lélek,
a végső, nyugodt partvidékeken.

Ha tétován is, arrafelé tartunk,
- feledve a lét vad káprázatát -
hol áhítatra nyílik konok ajkunk,

és elborít a könnyű álmodás.
Összehajolunk e kegyelemben:
megérinti lelkünket az Isten.