ILLYÉS GYULA:

Szeress, ne kérdezd

 

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,

Ha nem magamért: magadért,

A jövőért, egy napodért,

Ezért a meleg mosolyért,

Mit mégis ízlelhetett ajkad,

Ennyiért,

Ízéért e friss pillanatnak.

 

Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?

Az vagy, mit a szív, mit az agy,

A szem kintről kölcsönbe kap!

 

Ne félj kinyílni: szabadabb

Leszel csak, minden porcikáddal

Gazdagabb

Nem is velem, de a világgal!

 

Szeretünk, már nem is neked

Mondom, nem is kell értened,

Örülj: a tested is szeret,

A falánk föld, mely eltemet,

Az idő: hogy átfolyna rajtad!

Istened,

Ki így sejtteti, mit akarhat.

 

Megért málnánál hamarabb

Ecetesül, lesz poshatag

A jó íz, mit egy nappal ad:

A kosár édes pillanat! -

Tanácsolták már, higgy azoknak,

Kik alant

A csontjaikkal tanúskodnak.