Szia!

Ha találtok otthon apukádnak, kérlek írj majd róla. Visszaolvastam a fórumot és ahogy nézem, mindkettőnk apukájánál kb. ugyanakkor jelentkeztek a tünetek. Az én apukám 2015. őszén ment el orvoshoz az egyre romló járása/fogása miatt. Sokat vártunk a diagnózisra, végigvittük a lyme-vonalat is de sajnos most már ő is fekvőbeteg. Neki még kicsit mozog keze, lába, megtámasztva ülni is tud. Etetni, itatni, pelenkázni kell. Anyukám rokkantnyugdíjas így hétköznap ő és a helyi családsegítő dolgozói ápolják, hétvégente ott alszunk náluk és én segítek neki mindenben. Nagyon nehéz mert 50 km-re élek tőlük  és van egy hét éves kislányom, akiért felelős vagyok.

Megértem, amikor azt írod, nem bírjátok lelkileg és fizikailag. Én is azt érzem, hogy anyukámat és engem is magával ránt ez az élethelyzet, elképesztően nehéz ezt ép ésszel kibírni. Mostanában én is nézegetem az otthonok, ápolási osztályok oldalait, mert érzem, hogy ezt így már nem sokáig bírjuk. Két éve szinte csak erről szól az életem. Az első másfél évben arról, hogy hogyan tudnám őt megmenteni, most pedig már arról, hogy hogyan tudnám emberségesé tenni neki az utolsó időt úgy, hogy mi, a családja ne haljunk bele vele együtt.