És akkor egy kis összegzés, tanulságok, satöbbi. A teljesség igénye nélkül.

 

Kedvenc helyeink voltak:

- Noname völgy Kiotari felett a hegyekben. A szárazságnak és a termőtalaj teljes hiányának köszönhetően teljesen más a flóra és fauna (ha a szomszéd házból kiszökő, minket megugató kiskutyát leszámítjuk), mint amit Európában bárhol találhatunk, egészen elfogott a közel-keleti hangulat a séta végére. Kicsit beljebb nagy leégett terület, a holdbéli táj jelző stimmel.

- Monolithos és a Fourni strand, a víz hideg és hullámzik, és lehetetlenül kék színekben pompázik. A szél erősen fúj, a leégés garantált :)

- A pillangók völgye: nem csak a pillangók érdekesek itt, hanem a víznek köszönhetően a vadvilág: a tarisznyarákok, a lepkéken és egyéb rovarokon élvezkedő gyíkok, a szintén rovarevő verébméretű aljnövényzetlakó barna madarak, az idillt csak a hébe-hóba felbukkanó, olvasni nem tudó tapsolgató nyugdíjasok tudják megtörni (a lepkék itt nyári "álmot" alszanak, nem illik felzavarni őket, mert az a halálukat jelentheti). Nagyon hangulatos hely, a 6 euró belépti díj szerintem rendben van, kivéve, hogy ebben nincs benne a vécéhasználat, ami szerintem Rodoszon úgy általában jellemző, és felháborító lehúzás

- Lindos falu: jópofa, hangulatos, és nem drágább a narancslé, mint a főváros központjában

- Rodosz város: az angolok nagyon büszkék Yorkra, ahol egy kb. száz méter hosszú utcácskát sikerült megőrizni az eredeti középkori házakkal - ehhez képest Rodosz maga az élő történelem! A turistacsalogató fogóemberek ignorálásába pár óra alatt bele lehet jönni.

- Méhmúzeum: ár/érték arányban nagyon korrekt, a két méhkast sokáig lehet bámulni különösebb cél nélkül

 

Éttermek:

- Kiotarin az Ouzo Bay nevű étterem (meghökkentően szép kilátás - ahhoz képest, hogy nem egy túl figuratív partszakaszról van szó, és olcsón ettünk nagyon finomat)

- Stegnán természetesen a Maria étterem, aminek két baja van: nincs frissen facsart narancslevük, illetve akkora adagokat adnak, hogy a fele megmarad másnapra. A Metaxát deciben mérik :)

- szintén Stegnán a Pitroposz nevű strandétterem, ami nagyon őszinte családi vállalkozás, és kifejezetten a szánk íze szerint készítették az ételeket.

 

Szerintünk lehúzás és/vagy nem tetszett:

- Lindos akropolisz: 12 euró per fő, ezért gyakorlatilag kilátást nézhetünk, illetve poros kövek között sétálhatunk, amelyekről nem sokat tudunk meg. Ki kivel volt itt és miért? Ez sosem derült volna ki, ha nem nézünk be a Grand Masters Palace-ban látható kiállításra, amelyben végre olvashattunk a történelemről pár bekezdésnyit. Ordas lehúzás ez, és természetesen a vécé nincs benne a 12 euróban.

- Epta piges, a hét forrás völgye: itt a legérdekesebb látnivalónak a pávafa bizonyult, amely alatt az expedíció női tagja sikeresen összegyűjtött annyi színes pávatollat, hogy három kalapra való is kijön belőle. Egyébként van hét forrás, néhány nagyon ronda kacsa, poros út, betonalagút, meg persze vendéglátó helység. Nem lehúzás, mert ingyenes, de nem értjük a felhajtást.

- Anthony Quinn öböl: megnézni érdemes, fürdeni csak akkor, ha a strand szóról a "szardíniakonzerv" szóra asszociálunk. Azt értjük, hogy a színész miért akarta megvásárolni az öblöt, de garantáljuk, hogy nem nyilvános strandot szándékozott belőle kialakítani :)

- St. Paul strand: lásd az előző pontot.

- a repülőtéren nincs csomagmegőrző. Így az utolsó délután megsétáltathattam 23 kilós bőröndünket Rodoszban, hadd lásson világot ő is!

 

Az út meglepetése: Kritinia vár. Teljesen véletlenül érkeztünk ide pont naplementekor, és kiderült, hogy komoly (15-20 fős) rajongótábor gyűlt össze fényképezni ezt a váratlan természeti jelenséget. Néhány másodpercig még áhítatos csend is uralkodott, amelyet csak a fényképezőgépek csattogása tört meg.

 

 

Összegzésül annyit tudnék mondani, hogy Rodosz nem Kréta (és ezzel még vitatkozni sem lehet :P). Ha valaki először jár görög tengerparton, annak persze garantált élmény, mi két hét után azt szűrtük le teljes egyetértésben hogy jó, jó, de valami hiányzik, ami például Krétában megvan. Talán több volt a kifejezetten undok, kelletlen pincér, eladó, benzinkutas, mint ami jólesett volna (néha már-már a Costa del Solon éreztük magunkat), talán túltolták a görög "leszarom" mentalitást, vagy egyszerűen nem volt eléggé autentikus a görög fíling. Azért jó volt, de jövőre nem ide jövünk, sőt. Van még néhány sziget Görögországban, amit érdemes meglátogatni :)