5LET-es Creative Commons License 2016.09.12 0 0 5887

Sokat gondolkoztam, hogy egyáltalán megírjam-e itt az esetemet, de úgy döntöttem, hogy igen. Ugyanis lehet, hogy tudok segíteni azoknak, akik ugyanúgy próbálnak valami épkézláb információhoz jutni akkor, amikor bajba kerülnek...

 

Először is! Van belső, meg külső aranyér. Egyáltalán nem ugyanaz a műtét és egyáltalán nem ugyanaz a felgyógyulási időszak sem. Ezt én sem tudtam, csak olvastam a sok hozzászólást, hogy aranyerem volt és megműtöttek és milyen szuper, mert mindösszesen 2 hét alatt meggyógyult! Nos ezek mind egytől egyig külső aranyér műtétek voltak, méghozzá szövődmény nélkül! Én egy belső aranyér műtétről szeretnék beszélni, ami egy sokkal durvább beavatkozás!

 

Úgy kezdődött, hogy volt egy kis külső aranyerem, ami 6-7 éve jött elő, bizony jó kis fájdalommal. Aztán ahogy kidugta a fejét, úgy döntött, hogy ott is marad és szépen elkezdtünk együtt élni. Teltek az évek, semmilyen panaszt nem okozott, az idén viszont eldöntöttem, hogy megnézetem orvossal és megszabadulok tőle, hátha jobb lesz mindkettőnknek. Ugyanis évekkel később is emlékezetes maradt az a fájdalom, amivel előbújt. Kértem beutalót, az állami ellátásban azonban csak 2 hónap múlva lett volna időpont, így egy az év elején egy budai magánklinikára kerültem ajánlás utján. Megvizsgáltak és közölte velem az orvos, hogy óriási belső aranyereim vannak. Csodálkozott rajta, hogy nem tudtam, de mivel sohasem vérzett, ugyan honnan tudtam volna? Többszörös gyűrűzést (barron lingatura) javasolt gyógymódként, amit meg is ejtettünk azonnal. 2 hét múlva kontroll. Furán éreztem magam, egy kicsit sajgott is 2-3 napig, de az orvos szerint ez normális. Kéthetente jártam vissza, kaptam vagy 6-7 gyűrűt, azonban nem lett semmivel sem jobb. WC-zés közben már folyamatosan vérzett és márciusra eljutottunk oda, hogy kegyetlenül fájt már az egész, egyfolytában. A kis külső aranyér közben társaságot is kapott, a hatásos gyógymód miatt körkörös külső aranyér került rám, szóval kapartam a falat. Március elején közöltem az orvossal, hogy most hagyjuk ezt abba, mert nem bírom tovább. A sebészeti műtétet ajánlotta, ami szerinte elkerülhetetlenné vált. Mivel ott nem műtenek, a munkahelyére (állami kórház Budán) irányított, ahol egy 2,5 hónappal későbbi műtéti időpontot tudott biztosítani. Bíztam benne, gondoltam valahogy majdcsak kibírom addig. De hetente kétszer hívtam fel, hátha valaki lemondta az időpontot, vagy megbetegedett és be tudok kerülni előbb. Nagy fájdalmaim voltak, se dolgozni nem tudtam, se aludni, se semmit sem csinálni. Már több mint három hónapja szenvedtem, amikor betoltak a műtőbe. Szerintem én voltam az egyetlen beteg, akit vigyorogva vittek a műtőbe, annyira megváltásnak éreztem, így vártam már azt a napot!

 

Az aranyereket ultrahangos kés segítségével metszették ki, a varratok a belső területről három helyen futottak ki az érző, külső felületre. Délben műtöttek, nagyon boldog voltam. Este, amikor a fájdalomcsillapító kiment, azt hittem megbolondulok! Ennyire még sosem fájt! Semmit sem aludtam, könyörögtem a nővéreknek a fájdalomcsillapítóért, de semmit sem használt. Reggel kivették a tampont, az nagy megkönnyebbülés volt. Az egyik külső aranyeret meghagyta, ugyanis állítólag ha az egészet kiszedte volna körbe, akkor beszűkülhet a végbél és azzal nem tudnak mit kezdeni. Az a hab a tortán, hogy ugye pontosan azt hagyta meg, ami miatt januárban egyáltalán elindultam. A lidokain kenőcs egy kicsit használt, de ami nagyon jó volt, az a jegelés. Mint egy tyúkapó, úgy ültem egy lefagyasztott infúziós zacskón. Bár egyszerűen nem értem, hogy a nővérek, vagy az orvos miért nem mondta ezt előbb! Aztán amikor egy kicsit már megnyugodtam volna, éreztem, hogy WC-re kell mennem. Nos, életemben nem gondoltam, hogy létezik ilyen mélységesen mély fájdalom! Férfi létemre erősen megkönnyeztem! Úgy tudnám leírni, hogy valahogy értsétek, mintha egy felforrósított hajsütővasat valaki a fenekembe dugott volna és amikor már a szemem is kiguvadt a fájdalomtól, akkor még ki is nyitotta azt ott benn! Ez a fájdalom egyszerűen leírhatatlan, nincsenek rá szavak!

 

Hazakerültem, nagyjából 3-4 hét telt el, ami őrületes fájdalommal járt. Minden WC-re menetel előtt már előre kicsordult a könnyem is a gondolattól és ordítani szerettem volna közben. A mai napig sem értem, egyáltalán hogyan bírtam elviselni a nélkül, hogy megbolondultam volna! Egy hónap múlva annyi változott, hogy a reggeli WC-zést követően délután 3-4 órára nagyjából elviselhető lett a fájdalom, de reggel kezdődött minden elölről. Ekkor már 4 hónapja éltem együtt folyamatosan a fájdalommal. A műtét után 2 hónappal már rájöttem, hogy baj van. Kéthetente mentem kontrollra, az orvosom szerint csak szimulálok, meg nyavalygok, de férfi vagyok és szedjem már össze magam! A sebek begyógyultak, nem fájhat már semmi sem. Hiába mondtam, hogy továbbra is vérzik és délután 4 órakor térek magamhoz a reggeli WC-zés után, csak legyintett. Így elkezdtem szétnézni, hátha talán másik orvosra lenne szükségem…

 

Így jutottam vissza erre a fórumra is. Bánfalvi doktor rendelőjében próbálkoztam először, de hiába mondtam el az asszisztensnek a történetemet, meg hogy fájdalmaim vannak, kb. 5 hét múlva kaptam időpontot.  Egy pesti magánklinikára másnap mehettem, ahol tapintással (nem műszerrel!)megvizsgáltak. Majdnem kettéharaptam az asztalt a fájdalomtól, de muszáj volt! A „proktológus” közölte, hogy az egyik sebem szétnyílt - összeforrt többször, e miatt egy fájdalmas, széles fissura alakult ki, amit mindenképpen műteni kell. Az állami kórházban (a mukahelyén) szívesen megcsinálja, kb. 3-4 hét múlva jöjjek vissza és ad időpontot. A vizsgálat 15e ft volt, + 3e a receptírás. Kicsit lehúzósnak éreztem, meg bunkónak és nem is hittem nagyon neki.

Már lassan 5 hónapja szenvedtem minden egyes nap és éjszaka, úgyhogy kértem egy tükrözést attól a sebésztől, aki műtött. A magánrendelésre kellett mennem. A vizsgálat nagyon fájdalmas volt, de megint csak rendben talált mindent, közölte velem, hogy ne nyavalyogjak! Aztán azon a héten a vasárnapi egész napos fájdalmas fetrengést követően felhívtam Csatár Éva doktornőt lesz ami lesz alapon hétfő reggel.  A doktornő figyelmesen végig hallgatott, majd megkért, hogy másnap (MÁSNAP!!!) menjek be hozzá soron kívül reggel és megvizsgál. Nos, életemben ilyen fájdalmas vizsgálatom nem volt még, de ilyen alapos sem! Mindenre kiterjedően megvizsgált ultrahanggal, tükrözéssel, tapintással. Az első orvos volt, aki tényleg figyelt rám és úgy éreztem, hogy valóban törődik velem. El sem hittem, hogy létezik ilyen orvos! A diagnózis nagyon egyszerű. Mivel nem lazítottam és nem síkosítottam a székletet (persze, mert mondjuk senki sem mondta, hogy kell és hogy hogyan kell!), a három seb közül kettő részben megnyílt, majd begyulladt. A vérzés e miatt történik, ráadásul már gennyesedett is.  Mivel a sebek gyulladás alatt gyógyultak, így sajnos nagyon kell rá figyelnem, mert akár hónapok múlva is megrepedhet újra. Felírt egy fájdalomcsillapítót, egy antibiotikumot és egy kúpot. Egy hét múlva kontroll! Bevettem az első adagot és láss csodát, másnap úgy ébredtem, mint egy egészséges ember! Több mint fél év kín és gyötrelem után végre valóban a gyógyulás útjára léptem egyetlen egy nap (!!!!!) alatt, köszönhetően annak, hogy megtaláltam azt az orvost, aki tényleg ORVOSnak nevezheti magát! Aki végre valóban érti a dolgát! Akinek a szaktudása lenyűgöző és mégis emberséges és törődő. Akiből süt a szakma szeretete és az a hivatástudat, amit itthon egy „orvos” szemében sem találni már meg. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neki, hogy a kétségbeesésből kézen fogva kivezetett!   

 

Most ott tartok, hogy próbálok megúszni úgy egy hosszabb időszakot, hogy ne vérezzen egyáltalán. Valahogyan be kell gyógyítanom a sebeket és akkor soha nem lesz többet baj. A megmaradt külső aranyér esztétikai kérdés már csak, nem érdemes feleslegesen bolygatni, de fájdalom már a múlté.

 

Tudom, hogy hosszúra sikeredett, de így kerek a történet. A levonható tanulságok az esetemből röviden:  Először is az, hogy egy magánrendelőben az van kiírva, hogy proktológus, az egyáltalán nem jelent semmit. Kiderült, hogy az én „proktológusomnak” nincs is ilyen szakvizsgája. Sebész ugyan, de azért ez másik szakma, mint ahogyan az esetemből ki is derült.  Az orvosok többségének egyszerűen nincs lelkiismeretük, ezt értsétek meg! Ne bízzatok meg bennük! Nem szabad! Próbálj inkább valóban elismert szakemberhez fordulni, ha problémád van! Én személyesen Csatár Éva doktornőt tudom ajánlani csak, de persze nézzetek körül nyugodtan! Itt is ajánlanak sokakat. A normális magánrendeléseken egy vizsgálat csupán kb. egy tankolás ára, de hidd el, hogy megéri!

 

Műtét. Nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy jobban szétnézek, mert valószínűleg nem is kellett volna engem műteni. A műtét a legtöbbször elkerülhető, ha megfelelő szakember kezel. De ha már valóban elkerülhetetlen, akkor sokféle módszer létezik. Ha ezt tudtam volna, sosem csináltatom meg ezt a faját, mert ez bizony embertelen kínnal és fájdalommal jár! Mindenkit lebeszélek róla! A lézeres módszert messze kerüld el, erről olvashatsz mástól, hogy miért. Van egy csomó olyan megoldás, ami csak belül, az idegekkel átszőtt rész alatt történik, így kimondottan kisebb szenvedéssel jár és gyorsabban is gyógyul, szóval konzultálj az orvosoddal!

 

Műtét után: lidokain kenőcs, jegelés, fájdalomcsillapítás és ragaszkodj az antibiotikumhoz megelőzési céllal! Egyél minden reggel és este 2-3 evőkanál búza-, vagy rozskorpát és igyál 2-3 evőkanál paraffin olajt! Ha nem bírod, akkor salátázz és locsold bőven olívaolajjal! Ha tejcukor érzékeny vagy, akkor kerüld teljesen a tejtermékeket, mert a sebeid így lassabban gyógyulnak! Használj végbélkúpot 2-3 hét múlva legalább 2-3 hétig, minden este, ugyanis az is síkosítja reggelre a kiutat és gyorsabban gyógyulsz! Ne nyomd, hanem várd meg, amíg magától kijön préselés nélkül! Ne egyél semmilyen magot, magvas kenyeret (pl. mandula, pisztácia, mogyoró, szezámmag, stb.) mert esetleg kifelé jövet felhasíthatja a vékony sebet benned! Tartsd lazán a székletedet legalább két hónapig! Ha a műtét után 2-3 hét múlva csípő, égető érzést és fájdalmat érzel, és ha csak egy kis apró vérzést is találsz, azonnal fordulj orvoshoz, mert az nem normális!

Remélem sokatoknak tudtam ezzel a hosszadalmas leírással legalább egy-egy dologban segíteni!