SNP Felsőtölgyes-Facskói hágó

Magasan süt a nap a komáromi Erzsébet hídon miközben sétálunk át az öregkomáromi állomásra. A híd után nem messze jobb oldalon sikeres éhségszint csökkentés történt gyros formájában, magyar forinttal egyenlítve ki a vételárat. Az állomáson a pénztáros tud magyarul, mégis rossz viszonylatra adja ki a jegyet. Sebaj, talán nem lesz gond
(amúgy sem volt idő már reklamálni), nem is lett. Érsekújvárig Laminátkás személyvonat, retro bőrüléses kocsikkal. Érsekújváros kellemes meglepetés, hogy Leopoldovig nem kell átszállnunk, mert a Luzianky-ban szétakadó kettő dízel motorvonat hátsó egysége elmegy odáig. Kellemes út, wifi, szép képek készültek az állomásokról. Leopoldovban egy
sörivásnyi szünet, majd irány Trencianská Teplá, nagyrészt állva a vonaton (12 kocsi ismét tömve), majd átszállva a személyvonatra háromnegyed 6 körül landoltunk Ilaván.
Túrázós haverom (sétálós bácsi néven írt ide régebben) javasola (miután az egyik felsőtölgyesi buszmegálló menetrendes képemen kiszúrta egy ilavai taxis vállalkozás telefonszámát), hogy taxival menjünk le Felsőtölgyesre, mert ha busszal megyünk (19:05-kor rakott volna le minket) akkor pont lecsúszunk a naplementéről a Vápecsen. A neten megnéztük, kb 8 euró lett volna, de további információhoz nem jutottunk, mert nem válaszoltak az e-mail-es megkeresésemre. Tehát maradt az improvizáció, melyben helybéli csinos fiatal csajok és társaságuk voltak a segítségünkre: telefonomról felhívták a taxist. Azt mondtuk nekik, hogy érdeklődni akarunk egyelőre, de a leányzó megrendelte a taxit, az útra 7 eurót mondtak a telefonba neki. Így már nem volt más választásunk, taxiztunk a kis faluba. A sofőr rendes volt, nem próbált átverni, kerek 7 euróért elvitt kettőnket a bő 8 kilométerre lévő faluba. Ki-ki kedve szerint kiszámolhatja itthon meddig jutott volna el. Összességében 20 perc előnyünk lett így, háromnegyed hétkor
vágtunk neki a hegynek, sietős tempóban.

 

1. első méterek, háttérben a Vápecs

2. a csúcs közelebbről

 

Hamar elhagytuk a falut, az út is kitartóan emelkedett, jobbra patak csobogott. A hegyoldalban balra egy kis forrás, majd éles bal kanyar után meredek emelkedés sokáig. Útjelző tábla után lépcsők, majd egy csak csepegő forrásnál szinte visszafordulva szerpentinezett tovább az út. Kisvártatva jobb kéz felé szép kilátópont, majd mentünk egyre feljebb a már egyre jobban sziklásodó csúcs felé. Egy órás út után értünk fel az elágazásba (sedlo Palúch, igazolópont), ahol balra
fordulva némi mászás után felértünk a csúcsra, ahova megérte sietni mert a naplemente utolsó pillanatait még éppen elkaptuk. A kilátás gyönyörű volt, de a szél is vágott rendesen. Sátorhely reményében kicsit lejjebb mentünk a csúcsról, de a fent sátrazást elvetettük (a vállalkozó kedvűeknek: van egy kisebb barlang 2, max 3 személy fér el benne), így visszaereszkedtünk az elágazáshoz és leereszkedtünk a Vápecs meredek keleti oldalán. Immáron teljesen sötétben haladtunk tovább egészen Srvátkova lúkáig, ahol egy táborhely mellett az erdő szélén vertünk sátrainkat. Tartósan nem sikerült tüzet gyújtani, így miután a meleg vacsora ötlete kútba esett eltettük magunkat másnapra.

 

3. naplemente a csúcs előtt nem sokkal

4. Vápecs kilátás 1.
5. Vápecs kilátás 2., lent Felsőtölgyessel

6. sedlo Palúch, lámpafényben

Reggel megreggelizve és cuccainkat felpakolnánk de egy váratlan feketeleves zavarja meg a nyugalmunkat: előző nap este, amikor a lányoknak kerestem ki a taxi telefonszámát, akkor beraktam a másik sd kártyámat a gépbe és valszeg ami eredetileg benne volt (amin a térkép, menetrend és az addig készült képeim voltak) ott maradt a padon lerakva...káromkodás hegyek, kétségbeesés környékezett, de a döntés nem volt kérdéses: továbbmegyünk térkép nélkül "bekötött szemmel" mert keményfas*úak vagyunk. Elhagyva az éjszakai szálláshelyünket jelentő rétet találkoztunk egy gombát kereső bácsival majd balra egy faháznál forrás következett. Túratársam próbálta oldani rossz hangulatomat az
elveszett kártya miatt, ami megmondom őszintén eleinte eléggé nehezen ment, jó egy-két óra beletelt mire úgy ahogy túltettem rajta magamat. A térképen szinte fűrészfog alakot öltő piros kanyargott a fenyveserdők szélén a Suchá hora oldalában, idézgettem emlékeimet. Jobbra kilátópont, majd halad folyamatosan lefele az út (igazolópont is van
útközben). Gombát kereső pár után sorompó majd a távolban Lapsovci falucska házai tűnnek fel. Beérve a kis faluba pihenő. Lentről biciklit toló néni érkezik, amolyan ikonikus alak, akit a legkevésbé sem érdekelt, hogy sem én, sem a túratársam nem tud szlovákul, ő csak nyomta a sódert. Megindulva a faluból, még a "központban" ki van rakva egy kis fatábla, medvéknek belépni tilos felirattal. Ezen intelmet a nagy szőrös óriás is így gondolja ezek után. A falucskából meredek föld, majd betonlapos út vezetett fel egy másik, szintén pár házból álló részhez. Rét következik melynek szélén útjelző tábla tanúsága szerint Zsolt (Zliechov) falu még egy órányira van. Jobb oldalt feszület, kis kerítésén a "szlovák" kettős kereszttel, meg is jegyzem, hogy ez lenne a szlovák Jézus?

 

 

7. napkelte a sátram mellett

8. Suchá hora rengetegében

9. Lapsovci, visszafele nézve

10. a dombon átbukkanva, mintha természetesen tükrözték volna a  két utat :)

Átbukkanva a dombon, jobb oldalon, ott középkategóriásnak számító vadászles majd beérve az erdőbe eleinte saras út következik. Kiérve az erdőből rét legelésző tehenekkel, útkeresés, újabb rét legelésző kecskékkel és birkákkal és megint útkeresés. Térképpel egyből rávágtam volna a helyes utat (amin először el is indultunk), de így nehézkesebb volt. Kettéváltunk, de mivel nem volt egyikünk útján sem jel, így az általam javasolt faluba vezető úton folytattuk a gyaloglást, később megjöttek a jelzések is. Még a legelésző kecskéknél tűnt fel Zsolf falu és mellette a következő komoly kihívás a
Strázsov hegy 1213 méter magas sziklás csúcsa. Az út folyamatos lejtéssel vezetett be a faluba, központjában a kocsmában megejtettem a pecsételést. Pár lépéssel arébb ledobtuk magunkat a padokra, némi kajálás következett, majd betértem a szemközti, fél 2-kor nyitó kisboltba. Ezek után felkaptuk cuccainkat és elindultunk megküzdeni a Strázsóval. A falu szélénél a patakban feltöltöttük vízkészleteinket. Egy rét előtt átkeltünk a patakon (köveken át), majd az erdő szélén elengedtük a fentről jövő, és a felfelé törekvő társaságot. Én személy szerint nem vagyok egy gyorsvonat az emelkedőkön nagy zsákkal, szóval nyugodt szívvel hagytam, hogy megelőzzenek, közben megszemlélve a társaság csinos nőtagjainak idomait. Az emelkedő hosszú és kemény volt, útközben volt két forrás is, de vízhozamuk elhanyagolható volt. Felérve az 1030 méteren lévő útjelző táblához (sedlo pod Strázovom), az út még nehezebbé vált ugyanis, meredek, helyenként sziklás ösvényen kellett haladni, de nem sokáig. Kiértünk a Strázsóvra vezető út elágazásához, egy rétre. A fenyőfák alá ledobtuk cuccainkat majd elindultunk túrás magasságrekoddot dönteni. A kényelmés úton visszafele nézve már a csúcs előtt is szép kilátás kezdett kialakulni hátrafelé (kelet) felé nézve a környék meghatározó hegyével a Kl'ak-kal. Felérve a csúcsra gyönyörű panoráma fogadott minket, szikrázó napsütésben. A minket beelőző fiatal társaság és egy másik társaság is fent volt a hegyen (ide nem lehet autóval felmenni szóval ezért
is mondtam múltkor, hogy sportosabb nép a szlovák).

 

 

11. Strázsóv mesziről

12. beérve Zsoltra

13. sziklás csúcs közelebbről

14. kapaszkodás felfelé

15. Lúka pod Strázovom=Strázsóv alatti rét

16. kilátás kelet felé, a Kl'ak irányába

17. Strázsóv kilátás 1.

18. Strázsóv kilátás 2., lent Zsolt falu

 

Szépen körbefotóztam a kilátást, majd vicces bejegyzést tettünk a csúcskönyvbe, majd visszatértünk a zsákjainkhoz és folytattuk a túrát. Meredek lejtők következtek lefele, majd kövesút és sorompó (jobbra felfrissülés a patak vizében), amely kivezetett minket a Csicsmány felé vezető aszfaltos útra. A jelzettség idáig megfelelőnek volt mondható, de innentől Facskóig körülbelül a régi Rakacaszend-Irota OKT-s szint felé konvergált. Már a falu szélén gondolkodtunk, hogy balra vagy jobbra, de végülis helyesen a jobb irányt választottunk. Szép kis falu, jó sok faházzal, dombos környezetben. Panzióban nem jártam szerencsével a pecséttel, a füzet a Kastély éttermet jelölte meg pecsételőhelynek, a panzióban mondták, hogy az még lejjebb van. Az étteremben kaptunk is pecsétet (meg is kérdezték, hogy nem félünk-e medvétől, Zsolton is volt az állatól ismertető tábla kitéve "biztatásképpen"), amivel csak annyi baj volt, hogy pozsonyi lenyomata volt. Továbbhaladva a hangulatos faluban a polgármesteri hivatallal szemben (itt fordul jobbra a piros a faluból kifelé) egy kocsmában végre sikerült harmadik nekifutásra csicsmányi lenyomatos pecsétet kapnom. A falu jól kinéző, karbantartott és elhagyott házai után a Javorinka hegy sípályája szemben uralta a látóteret. Egy faház oldalán láttunk utoljára jelet, így megtorpantunk.

Végül Sétálós kolléga telefonon megerősítette azt a gyanúmat, hogy balra fordulva kell felfele menni (elég valószínűnek tartottam, hogy nem kell szembe a sípályára felmenni). Neki is vágtunk az útnak, leintettem egy erdészeti terepjáróval felfelé haladó bácsit és ő is mondta, hogy ez a jó út és a második Krisztus keresztnél felfelé menni Facskó felé. Az emelkedő úton a kis erdősáv szélén meg is jelentek a jelek nagy nehezen. Felérve a kaptatón az út megint szétágazott három felé, így ismér szétváltuk. Megtalálva a jó utat ordítva szóltam a túratársamnak, aki visszatért és nemsokára meg is érkeztünk a második kereszthez, amely egyben a Javorinka nyereg útjelző táblájának is helyet adott. Erősen alkonyodó fényviszonyokban kezdtük meg a szemben lévő 900 fölötti hegyre felmenni ismételt emelkedőn. Elérve a hegytetőt bal kézre hosszan elnyúló legelő következett (mögötte ismét egy hegy kaptatója), jobb oldalon maradt az erdő. Eredetileg itt akartam sátrazni, de túratársam javaslatára ezt a két púp közötti völgyecskére módosítottam,
mint utólag kiderült helyesen, mert ott lent nem fújt később a szél (hiába, tanul a srác). Egy szalmabálából téptünk ki egy kis szalmát, így adva volt a kolbászsütéshez nélkülözhetetlen tűz alapanyaga, amely pont addig égett ameddig kellett. Kissé megfüstölve feküdtem le.

 

 

19. Csicsmány előtti fenyerdő

20. Kl'ak

21. Csicsmányt elhagyva

22. Javorinka nyereg az aznapi utolsó emelkedőről visszanézve

Korán keltünk, mert még bő 8 km volt hátra Facskóig, és erre volt bő 3 óránk ilyen jelzettséggel. Összepakolás és az első méterek után tiszta víz lett mindkettőnk cipője (akárcsak a sátrak) a reggeli párás fűtől. Átbukkanva a második púpon (a kettő között aludtunk ugye), ismét jelzésbeli anomália volt, de szerencsére ezt is hamar leküzdöttünk. Nemsokára egy újabb réten bivakoló párost láttunk egy fa alatt, majd útjelző tábla után bevettük az erdőbe magunkat, erősen emelkedő ú után kiértünk az erdőből, majd szép kilátás adó rész következett az immár egyre közeledő Kl'akra és a környező hegyekre. Kissé lejtett az út, bal kézre szép fenyőerdő, és alatta nem sokkal kanyargott az út, így értük el a következő útjelző táblát, mely egyben opís text igazolópont is volt. Ezután is maradtunk az erdő mellett és az ösvény melletti területre is jutott néhány fenyő, hangulatos volt így az út. Fejünk fölött már gyűltek az esőfelhők és a szél is feltámadt. Nemsokára beértünk az erdőbe és egy Nyársasok szintű tízkörmös emelkedő következett a vizes talajon...amikor már azt hittük vége még akkor is tartott javában. Jobb kéz felé szép kilátás nyílott a Javorinkára és a sátorhelyünknek helyett adó rétre (körülbelül derékszöget zártunk be a sátorhelyünkkel, ezzel ugye térkép nélkül most szembesültünk). Kitartóan emelkedett tovább az út a Homolka nevű több mint 1000 méter magas hegyre (mivel térképünk nem volt, így az emelkedő miatti előre szörnyülködésem elmaradt). Kiértünk egy legelőféle tisztásra, majd újabb kaptató következett. A hegy (Homolka) tetején éles bal kanyar, visszafelé nézve szép kilátásban gyönyörködhettünk. A balos kanyar után szembe sípálya kelléket vettük észre (drótkötél, hóágyúk), lejjebb haladva megkezdtük a Facskóra vezető hosszú és meredek lejtő általi leereszkedés, melyet szemben a Kl'ak kísért figyelemmel. Én az emelkedőket, túratársam a lejtőket rühelli, szóval nem vesztünk össze ezen. Óvatosan mentünk egyre lejjebb, majd megérkeztünk a hágóba. Először balra, majd mindkét oldalon állatsimogató majd a főútnál útjelző tábla, szembe a monumentális és jellegzetes csúcsú Kl'ak. 9 óra 20-at mutatott a telefonom órája. A faházban lévő vendéglőben kértem pecsétet, a pultos leányzó nem nagyon értette a dolgot (valami olyasmit mondott hogy nincs túrabélyegző), én meg önkéntelenül is mondtam egy "nem tudom"-ot, erre odaszólt egy egyik pultnál álló férfinek, aki a legnagyobb meglepetésemre magyarul szólt hozzám! Mondtam neki, hogy bármilyen céges bélyegző is jó, demonstrálásnak fel is mutattam a csicsmányi lenyomatokat. Odaszólt a leányzónak aki ezek után szépen bele is nyomta a füzetembe az igazolás tárgyát. Sietve hagytam el a vendéglőt, mert már idő volt (a kiszemelt busz előtt volt egy másik 9:28-kor is lefele Privigyére, így azzal mentünk tovább.), a busz érkezett is pontosan.

 

 

23. reggeli fények a sátram bejáratából fotózva

24. szálláshelyünk a kis völgyben volt

25. Cselom alatti nyereg, igazolópont és útjelzőtől a kilátás visszafelé nézve, hátam mögött fenyőerdő

26. hangulatos ösvény

27. kilátás részlete a Homolkáról

28. Facskói hágó, háttérben a Kl'ak-kal

Felszállás után, alig mentünk pár 100 métert és elkezdett esni az eső...pontos volt az időjárás előrejelző weblap amit megnéztem indulás előtt. Többnyire esős időben haladtunk Privigyéig, majd ott is esett. A vonatig volt egy jó órányi időnk, amit hot-dog evéssel és sörözéssel ütöttünk el. Privigyéről szerencsére átszállás nélkül utazhattunk Luzianky-ig a Búvár mozdony által vontatott retro bőrüléses kocsiban. Kint szépen esett az eső elég sokáig. Luzianky-ban átszállás az Érsekújvárig közlekedő dízel motorvonatra. Érsekújvárról 9 perc késéssel indultunk, mert bevártuk a
Keletibe tartó, Prágából érkező Eurocity-t, de Komárno-ba mindössze 3 perc késéssel értünk. Valahogy odaát mintha jobban működnének a dolgok, ez volt a tapasztalatom sokadszorra is. Átsétálva a városon, átkelve a Dunán érkeztünk a magyar oldalra. A Győr felől érkező dupla Flirtre szálltunk fel, amelynek első felében focidrukkerek által tombolt az utazási kultúra...mondom megjöttünk...ismét.