Odalent ez a látvány fogadott. Hasonlított a Kizmus úr másik képéhez, örvendtem is, hogy megtaláltam az utolsó bunkert is. A mai napig jó állapotban van, ha hidegebb lenne, borospincének megfelelne. Van bent egy kürtő a plafonon, de ki nem lehetett látni rajta, visszamászni meg már nem volt kedvem, hogy megnézzem, van-e fölötte valami a felszínen.

Utóbb kiderült, hogy amit fentről láttam, az pár méterrel odébb van, a bozóttól megközelíthetetlen, és zsaluzott beton. Hogy nem volt teteje, vagy volt, csak beszakadt, az nem volt megállapítható. Ami látszott belőle, azt a 11-12. képen lehet megtekinteni.

 

A következő képeken a dzsungel van, amin keresztül kellet törni, aztán meglepő módon kiértem az egykori kocsijavító csarnok háta mögött.

Visszanéztem a fotót, amit kaptam, és némi megdöbbenéssel kellett megállapítanom, hogy nem tudom, ez van-e rajta, csak közben szétverték a bejáratát, vagy ez még egy másik bunker. Ott van az utolsó előtti képen, annak az alapján kerestem.

 

Már a bányamúzeumnál jártam, mikor kiderült, hogy a lámpa egész végig ott volt a zsákomban, mert ki se vettem. Délután két óra és harmincöt fok körül járhatott... valahogy nagyon nem volt kedvem visszamenni.