Szabó Anikó(.Anikoanna)

Csillaglány

Odafent egy csillagon
ül egy szép leány.
Reád köszön: Szép estét,
én vagyok Csillaglány!
Haját fátyol vonja be,
mit a hold szőtt köréje.
Fején csillagkoszorú,
arca csupa derű,
s csilingelő a nevetése.
Felhőkből gyúr bárányhadat,
és lámpást gyújt az égen.
Mikor a Földön alkonyodik,
ezüst létrán lejön közénk,
s virágot szed a réten.
Barátai a madarak,
és mind az állatsereg.
Jó szívét ismerik
a földi emberek.
Álmodban ő dúdol,
meséket mesél neked,
betakargat, hogy ne fázz,
s ha félsz, megfogja a kezed.
Nézd, odafent ül most is
egy fénylő csillagon,
csillagport szór a világra,
és szívedhez vidáman kiáltja:
Szeretlek nagyon!